Az Orosz Föderáció Nagykövetsége Magyarországon Nagykövete, Muszato Valerij
levelet küldött az ellenzékhez közeli Magyar Nemzet újság főszerkesztőjének,
Liszkai Gábornak, őszinte megelepődésének adva hangotaz ott megjelent néhány cikk kapcsán, melyek
a Második Világháborús Szovjet Győzelem 6o. ik évforduláján láttak napvilágot.
Az orosz diplomata véleménye szerint, ezekben " megpróbálják
megváltoztatni a háború történetét, hogy igazolják az agresszort, csökkentik a
hitlerista Németország és szövetségesei vereségének jelentőségét, eltorzítva a
győztes hatalmak céljait.
A magyarokat, osztálytársainkat és fegyvertársainkat valahogy nem volt
ildomos a Szovjetúnió idejében megróni a náci Németországgal a Második
Világháború idején kötött szövetség miatt. De nem csak őket. Szomorú, de a führer
zászlaja alatt sok ország harcolt, proletárok, akiket a Szovjetúnió egyesülésre
hívott. Ki meggyőződésből, mint szövetséges, ki kényszerből, vazallusként,
akikNémetország «életterén» éltek.
De ahogy mondják, hagyjuk a múltat....
Eltelt egy évtized. Kelet-Európa államai a Második Világháború után katonai
védelmi szövetségben egyesülhettek a Varsói Szerződés keretein belül, "a
béke és a szocializmus" védelmére, majd a Szovjetúnió felbomlása után
biztonságosan és lelkiismeret furdalás nélkül már a «demokrácia védelmezői» a
NATO kötelékében.
Magyarországon hivatalos gyász ceremónia a Második
Magyar Hadsereg 1943-as dicstelen, a Don-kanyarban elszenvedett vereségének 69.
ik évfordulóján.
A szovjet csapatok a Sztálingrádi Csata végső fázisában
az Osztrogozs- Rosszosanszki támadó hadműveletben ( 1943 január 13 - 27 )
teljesen megsemmisítették a Don felső részén a hitleristákkal szövetséges
magyar és olasz erőket.
Június 12 -én Moszkva ad otthont a már szokásossá vált "milliók menetelésének". Milliók természetesen nem lesznek ott. Ha milliók nem is mennek el a felvonulásra, legalább sokkal együttérzőbben viszonyulnak majd azokhoz, akik holnap után jönnek el a főváros utcáira. Már több hónapja, azok , akik érdeklődve vitatják meg a moszkvai gyűléseket, két alapvető hibát is elkövetnek.
Az első hiba - a felvonulásokat "összpolgári" -nak nevezni. A
túlnyomó többség - nem, nem a helyi lakosok - a lakosság többsége nem vesz
részt közvetlenül a legtöbb tömeg megmozduláson - a mai Oroszország társadalmi
csoportjainak többségét nem kerítik hatalmukba ezek a megmozdulások.
Bizonyosmegújulás folyik a társadalmi
életben , különösen összehasonlítva a 2ooo es évek második felének kirívó
passzivitásához képest.
Rossz emlékeket hagytak magukról. A Nagy Honvédő Háború ideje alatt a
magyarok által elkövetett szörnyűségek sok helyen sokkal rémesebbek voltak,
mint a német fasisztáké. Történeszek a tárgyilagosság kedvéért azzal
magyarázzák ezt, hogy a magyarok az "orosz frontra" volt bűnözők,
gyilkosok, erőszak tevők, tolvajok özönét zúdították.
Voronyezs körzetében
majdnem az egész magyar hadsereg elpusztult. 14o ooo katonát és tisztet
temettek el a feketeföldi mezőkön és erdőkben. Amikor 1992-ben a Magyar Kormány
képviselői a Honvédelmi Minisztériumból Voronyezsbe érkeztek bűnbánó
látogatásra, engedélyt kértek arra, hogy felkereshessék elhunyt honfitársaik
sírjait, a Végrehajtó Bizottság véleménye és a háború útját végigjárt, a
megszállást túlélt katonák javaslata alapján az engedélyt megtagadták. A
katolikusok a Pravoszláv Egyházmegyéhez fordultak...
Miről emlékezetes
November elseje az orosz emberek számára? Ne feledjük, határainkon túl
"náluk" Halloween, ami "nálunk nem ünnep. Azonban a katolikus
Mindenszentek Ünnepét az Emlékezés Napja követi. Szintén nem hasonlít a
miénkre, nálunk Ősök Szombatjait tartunk (Húshagyó Szombat, Szent Háromság
Szombatja, valamint a Nagy Böjt második, harmadik és negyedik szombatja)... De
pontosan ezen a napon, Európában, a katolikus országokban , saját szeretteikkel
együtt a hívők megemlékeznek a mieinkről is.
A cikk alapjául a 2o12 május 28 -án Raoul Wallenberg
születésének századik évfordulóján megtartott nemzetközi tudományos konferencia
"Raoul Wallenberg - a XX. század humanistája " szolgál.
Wallenberg
születésének ünnepléséről és ennek a hősnek a jelentőségéről sokáig lehet
beszélni.Maga az esemény- a budapesti zsidók megmentése - nálunk Magyarországon
nagyon fontos eseménynek számít.Fogok beszálni arról a szellemi légkörről,
amely ezt az évfordulót övezi valamint összességében a holokauszt
jelentőségéről Magyarországon, a mi keleteurópai régiónkban és azon túl.
A cikk alapjául a Moszkvában és Voronyezsben 2o12 június 5-7 én
megrendezett
" Doni csata , Voronyesztől Sztálingrádig 1942-1943" nemzetközi
konferencia előadásai szolgálnak.
Ellentétben a mai Németországgal, a jobb oldali kormányzás alatt álló
államok, melyek szövetségesként vagy kollaboránsként vettek részt a náci
Németország oldalán a Szovjetúnió megtámadásában, megvalósítják a saját
történelem revizionálási természetüket, ami a rendszerváltás óta folytatódik.
Mivel az exhumálás munkája szovjet katonák maradványait érinti,
különleges eljárásrend került kialakításra még a háború idején, az
elesett katonákkal szembeni illő tisztelet megadására. A Második
Világháborúban hősi halált halt szovjet katonák temetésének rendjét a
Vörös Hadseregben „ Rendelkezés a pótolhatatlan személyi veszteségről és
a Vörös Hadsereg személyi állománya háborúban hősi halált halt
tagjainak temetéséről” irányelve,és a Szovjet Honvédelmi Népbiztosok
Parancsnoksága 1941 Március 15 én kelt № 38 utasítása szabályozza.Ezért
ez a parancs „Alapokmány” melyet a parancsnok ad ki, foglalkozott a
roncsok felkutatásával, összegyűjtésével, és a földi maradványokkal a
halálozás helyszínén. A temetés megtörténte előtt a halottak ruházatából
kivették személyi irataikat (Vörös Hadsereg katona könyvüket, párt
tagsági és komszomol tagsági igazolványaikat és így tovább)ezeket a
dögcédula egyik felével együtt összeszedték és elküldték az egység
adminsztrációs részlegének, a dögcédula másik fele a holttesttel kellett
maradjon. A halottakat megfelelő mélységű sírba kellett eltemetni.
(ennek mélysége nem lehetett másfél méternél kevesebb). A sírhalom fölé
másfél méterre piramis alakú obeliszket állítottak, tetején csillaggal,
ezek együttes magassága másfél méter volt.
(Ez a cikk a Honvédelmi Minisztérium gyűjteményébe készült magyar nyelven. A megjelenés formátuma lehetővé teszi a cikk szövegének megismerését a weboldalra való teljes értékű hivatkozás nélkül) A
háború elmélete kiemel igazságos és igazságtalan , hódító és nemzeti
felszabadító, a polgár-és a világ háborút. A második világháború (1939
szeptember 1 – 1945 szeptember 2.,), a fasiszta Németország által
végzett teljes körű , céltudatos tevékenység összessége, végső soron a
világuralomra törekvésé, az Orosz Föderáció számára a Nagy Honvédő
Háború (1941 június 22, - 1945 szeptember 2.) igazságos , nemzeti
felszabadító háborúvá vált. Ez az emberiség történetének legszörnyűbb
háborúja , a volt Szovjetúnió népeinek részére azzá a háborúvá vált,
mely a német fasizmus megsemmisítésére irányult „ egészen a gyökerektől”
valamint a japán militarizmus felszámolására a szovjet nép védelmére,
az állam függetlenségének és területi integritásának megóvása mellett. A szóval ki nem fejezhető erőfeszítés célja a fasizmus feletti Győzelem kivívása volt. Legsúlyosabb
hatást a Szovejtúnió számára a Nagy Honvédő Háborúban elszenvedett
emberveszteségek jelentik – a Szovjetúnió harcoló katonái és polgári
lakossága körében, 26,6 millió emberi életet követelt.