Дмитрий Баклин. Урок венгерской истории

A magyarokat, osztálytársainkat és fegyvertársainkat valahogy nem volt ildomos a Szovjetúnió idejében megróni a náci Németországgal a Második Világháború idején kötött szövetség miatt. De nem csak őket. Szomorú, de a führer zászlaja alatt sok ország harcolt, proletárok, akiket a Szovjetúnió egyesülésre hívott. Ki meggyőződésből, mint szövetséges, ki kényszerből, vazallusként, akik  Németország «életterén  » éltek.

De ahogy mondják, hagyjuk a múltat....

Eltelt egy évtized. Kelet-Európa államai a Második Világháború után katonai védelmi szövetségben egyesülhettek a Varsói Szerződés keretein belül, "a béke és a szocializmus" védelmére, majd a Szovjetúnió felbomlása után biztonságosan és lelkiismeret furdalás nélkül már a «demokrácia védelmezői» a NATO kötelékében.

Úgy tűnik, boldogan élve építik az európaházat. De a múlt árnyai nem hagynak nyugtot a magyaroknak.

Ezév augusztus 23-án az országok igazságügy miniszterei - az Európai Unió tagjai, Varsóban deklarációt írtak alá «A totalitárius rendszerek áldozatainak európai napjáról  ». Ebben ilyen mondatok is találhatók : «… szenvedésük nem vész el a homályban, jogaikat el fogjuk ismerni, és az elkövetőket bíróság elé állítjuk ».

Nos, ha ilyen rendszerek voltak az országokban - az Európai Únió tagállamaiban, és ezeknek a rendszereknek voltak áldozataik, meg kell ezzel bírkózni, és ítélkezni kell. Azonban a nyilatkozat elfogadása után a magyar politikusokra rátört az " őszi fáradtság". Nem érdekli őket Rákosi Mátyás, Gerő Ernő és Kádár János rendszerének áldozatai. Magyarországon vizsgálatot indítottak a Vörös Hadsereg által a Második Világháború végén elkövetett "háborús bűnök" kivizsgálására...

A Nemzeti Nyomozó Iroda bejelentése alapján, jelenleg egyetlen ügyben folyik a nyomozás, 1945 március 22-én, Olaszfaluban, a Dunántúlon lelőtt 32 helyi lakos ügyében. A magyar oldal ezen intézkedéseit nehéz a történelmi igazságtétel helyreállításának nevezni. De könnyű megtalálni a politikai okokat.

Amíg a kutatók szemtanúkat hallgatnak ki " a vöröskatonák által elkövetett bűnök" ügyében, és majdnem 7o év múlva próbálják meg összeállítani a fantomképeiket, felidézünk néhány oldalt a magyar történelemből.

A Második Világháború idején Magyarország a hitleri Németország megbízható szövetségese volt. Majdnem a Világháború teljes ideje alatt harcolt a Szovjetúnió ellen , 1941 június 27-től 1945 április 12 -ig. A Keleti Fronton 2o5 ooo hadkötelesből álló magyar haderő harcolt.

Már a hábrorú első hónapjában Magyarország több, mint 4o ooo katonából álló gyorsbeavatkozású hadtestet küldött a Keleti Frontra. A szovjet csapatokkal való küzdelem során a hadtest 26 ooo embert vesztett, tankjainak 9o% -át, és 1ooo darab szállító járművet; majd 1941 december 6-án visszatért Budapestre. Németország azonban a szövetségeseitől újabb erőfeszítéseket követelt, és Magyarország elküldte a Keleti Frontra a II. Magyar Hadsereget. 1942 közepére a visszacsatolás után már nem csak magyarokat toboroztak a hadseregbe, hanem románokat Erdélyből, szlovákokat Dél Szlovákiából, ukránokat Kárpátaljáról és szerbeket a Vajdaságból.

1943 január 12-én a szovjet csapatok eröltetett átkelést hajtottak végre a Don folyó jegén, és áttörték a magyar csapatok védelmi vonalát. Megkezdődött a magyar hadsereg rendezetlen visszavonulása. Nyugatra való menekülésük során a magyarok 148 ooo sorkatonát és tisztet veszítettek. A halottak között volt a Királyi Régens- Horthy Miklós idősebbik fia is. Ez volt a Magyar Hadsereg legnagyobb vesztesége történelmi létezése óta. A Magyar Királyi Honvédség jelszava " A magyar élet ára - a szovjetek halála" nem igazolódott be. A Németország által a nagy Oroszországi Birtokrendezésből megígért földeket a Keleti Fronton dicsőséget szerzett katonáknak, gyakorlatilag nem volt kinek átadni.

A vereség után az egységek maradékai vagy a II. Magyar Hadsereggel egyesülve tértek vissza Budapestre, vagy Ukrajnában állomásozva őrszolgálatot láttak el.

Ez volt a honvédek hírhedt, tragikus sorsa a Don kanyarnál.

De korai még pontott tennünk történetünk végére. Több magyar nyomtatott és elektronikus médiában újabban megjelennek anyagok, dícsérve a Magyar Hadsereg katonáinak és tisztjeinek "hősiességét" , melyet Oroszország területén, a Második Világháború idején vittek véghez.

Egy ilyen történet befejezéseként a szerző kijelenti: " a több évtizedes diktatúra alatt tilos volt érdemben kutatni a Második Magyar Hadsereg tevékenységét és eredményeit. Igyekeztünk bemutatni a körülményeket, a hideget, a hiányos felszerelést és fegyverzetet, a kitartásukat - habár idegen állam földjén harcoltak, időnként hősies tetteket hajtottak végre, és azt, hogy " őket nincs miért megbélyegezni"

Nem fogok vitatkozni a szerzővel a "több évtizedes" diktatúráról. Ismétlem, ez a magyarok és Magyarország tisztán nemzeti ügye. Tudom, hogy a honvédek ellenségként, megszállóként jöttek a szovjet földre, és dicstelen véget értek itt. De azt, hogy "hősies tetteket" hajtottak végre, és "őket nincs miért megbélyegezni", szabadjon vitatnom.

A magyar katonák számos megtorló műveletben vettek részt a mai Oroszország, Fehéroroszország és Ukrajna területén. Nem kevés olyan dokumentumot, szemtanú vallomását tárolnak az orosz levéltárak, melyek a magyar hadsereg alegységeinek büncselekményeit taglalják a megszállt területeken. Szélsőségesen kegyetlenül viszonyultak a helyi lakossághoz, és a szovjet hadifoglyokhoz.

1942 augusztus 31 -én Sz. Sz. Satilov Altábornagy, a Voronyezsi Front Politikai Osztályának vezetője jelentést küldött a fasiszták atrocitásairól Voronyezs földjén A. Sz. Serbakovnak, a Vörös Hadsereg Általános Politikai Osztály Vezetőjének. Ismertetem a dokumentumot:

" Jelentem a szovjet polgárok és a Vörös Hadesereg fogságba esett katonái ellen a német megszállók és magyar lakájaik által elkövetett szörnyű atrocitások tényeit. A hadsereg egységei Klokov politikai osztályvezető elvtárs vezetésével felszabadították a magyar megszállástól Sucse falut. Miután Sucse faluból kiűzték a megszállókat, Popov M.A. politikai tiszt, Konovaljov A.L. tábori felcser, és Cservincev T.I. szörnyű  magyar bűntettek nyomaira bukkantak Sucse falu lakói, és a fogságba esett Vöröskatonák valamint parancsnokaik ellen.

Szagolub Vlagyimir Ivánovics hadnagy megsebesült, elfogták és brutálisan megkínozták. Testén több, mint 2o szúrt sebet találtak. Bolsakov Fjodor Ivanovics politikaitiszt helyettes súlyosan megsebesült, fogságba esett. Vérszomjas utonállok meggyalázták a mozgásképtelen kommunista testét. Karjaiba késsel csillagokat véstek. Gerincén több szúrt sebet ejtettek.

Vilenszkij katonaorvos oktató súlyosan megsérült, Gorbacsova Akulina állampolgár vette pártfogásába. Megtudták ezt a magyarok, odamentek hozzá, és megkérdezték " a mi ruszkink vagy?" az ifjú hazafi ellentétes értelemben válaszolt. Erre a magyarok Vilenszkijt az ágyneművel együtt megragadták, és élve egy gödörbe temették. Az egész falu szeme láttára lőtték agyon a magyarok Kuzmenko polgárt, mert a parasztházában 4 lőszert találtak.

Ahogy Hitler rabszolgái betörtek a faluba, azonnal összeszedték a férfiakat 13 éves kortól 8o évesig, és a hátuk mögé hajtották el őket. Több, mint 2oo embert evakuáltak Sucse faluban. Közülük 13-at a falu közelében lőttek le.  A legyilkoltak között volt Pivovarov Nyikita Nyikiforovics, fia Pivovarov Nyikolaj, Zübin Mihail Nyikoláevics, iskolaigazgató, Sevelev Zahar Fjodorovics, Korzsev Nyikolaj Pavlovics és így tovább.

Sok lakost kifosztottak és a marháikat elhajtották. A fasiszta banditák 17o tehenet és 3oo juhot loptak el a lakosoktól. Sok nőt és asszonyt megbecstelenítettek...

Még ma elküldöm az aktát a hitelristák szörnyű törvénysértéseiről"

Íme Kutruhin Anton Ivanovics földműves kézzel írott vallomása, aki Szevszk járásban, Brjanszk régióban élt: " a fasiszták magyar bűnrészesei 1942 május 9-án törtek be falunkba, Szvetlovóba. Falunk minden lakosa igyekezett elrejtőzni ez elől a förgeteg elől, ők észrevették, hogy az emberek rejtőzni próbálnak előlük, és azokat, akiknek nem sikerült rejtőzni előlük, agyonlőtték, néhány asszonyunkkal együtt.

Magam is, 1875-ben született aggastyán, a pincében voltam kénytelen elrejtőzni előlük... Az egész faluban folyt a lövöldözés, égtek az épületek, és a magyar katonák ellopták az értékeinket, teheneinket, borjainkat"

Május 2o-án a magyar katonák a " Negyedik bolsevik vetés" kolhozban letartóztatták az összes férfit. Varvara Fjodorovna Mazerkova kolhoztag vallomásából:

" Amikor meglátták a falunk férfiait, azt mondták, ezek partizánok. Ugyanezen a napon, vagyis 1942 május 2o-án elfogták a férjem, Mazerkov Szidor Boriszovicsot, 1862 -ben született, és a fiam, Mazerkov Alekszej Szidorovicsot, 1927 -ben született, kínvallatták őket, majd ezután összekötözték a kezeiket, a krumplis verembe vetették őket, szalmát dobtak rájuk és meggyújtották. Ugyanezen a napon nemcsak az én férjemet és fiamat, hanem további 67 férfit égettek el."(5).

" 1942 május 28-án történt, írja vallomásában Szlobodki Evdokija Vegyesina Orjoli lakos - én és majdnem miden lakos az erdőbe menekült. Oda követtek minket ezek a nyakvágók. Ők a mi helyünkben, ahol mi (a többi rész olvashatatlan D. B. ) saját embereikkel, lelőttek és megkínoztak 35o embert, többek között az én gyermekeimet is, a 11 éves Nyinát, a 8 éves, Tonyát, 1 éves kisfiamat, Vityát, és az öt éves Kolja fiamat. Alig maradtam meg élve gyerekeim holttestei felett."

A magyar megtorlók elől menekülő lakosok által elhagyott falvakat felégették. Szvetlovó falu lakosa, Natalja Aldusina írta:

"Amikor az erdőből visszatértünk a falunkba, képtelenség volt ráismerni. Néhány öreget, asszonyt és gyereket brutálisan lemészároltak a fasiszták. Égtek a házak, a barmokat és a lábasjószágot ellopták. A gödröket, amelyekbe elrejtettük az értékeinket, feltúrták. A faluban nem maradt semmi más, csak kormos romok." (7).

Íly módon, csak Szevszkovo körzet három orosz falujában 2o nap alatt a magyarok 42o békés polgári lakost mészároltak le. És regionális szinten ez nem egy elszigetelt eset.

1942 júniusában - júliusában a 1o2-es és 1o8-as magyar hadosztály egységei német alakulatokkal egyetemben megtorló akcióban vettek részt a brjanszki partizánok ellen, " madárdal" fedőnevü hadműveletben. Roszlavl és Brjanszk közötti erdőben megtartott akció során a megtorlók 1193 partizánt megöltek, 14oo-at megsebesítettek, 498-at elfogtak, több mint 12ooo lakost deportáltak(8).

A 1o2. ik és 1o8. ik magyar hadosztály alegységei (42. ik, 43. ik , 44. ik és a 51. ik ezredek)vettek részt a partizánok elleni megtorlásban "szomszédi segítség" ( 1943 júniusában) Brjanszk alatt, és a "Cigánybáró" hadműveletben a mai Brjanszk és Kurszk körzetében. (május 16-június 6., 1942).

Csak a "Cigánybáró" hadművelet következtében a megtorlók 2o7 partizán tábort számoltak fel, 1584 partizánt öltek meg, és 1558-at ejtettek foglyul (9).

M. Sz. Govorok történelem tanár, Novoszergeevka faluból, Klimovszki járás, Brjanszki körzet, így tanúskodott:

"A mi erdeinkben Nyikolaj Poludrenko vezette osztag (100 fő) harcolt az itt állomásozó  Álgya Zoltán féle 1o5. ik   magyar gyalogos hadosztállyal amely hirhedten kegyetlen volt a partizánok elleni harcban...Július elején a magyarok úgy döntöttek, hogy leszámolnak velük, hatalmas erőket vontak össze, és bekerítették az osztagot a Szofievszki erdőben. Néhány napon és éjszakán át folyt a véres harc. Egy utolsó kétségbeesett akcióval nagy veszteségek árán, de sikerült a partizánoknak kitörniük a blokádból...

Az ellenség a partizánok arcátlansága láttán nagyon feldühödött. Paraszocski faluban néhány perc leforgása alatt 83 embert lőttek agyon - időseket, asszonyokat, gyerekeket, még csecsemőket is. Egész családokat (Szaluto Jevdokija és 6 gyermeke , Irlica Fekla Jakovlevna és 6 gyermeke és így tovább ). Vazsice faluban is voltak áldozatok - 42 fő.

Nem lehettek annyira rossz emberek, hiszen még a gyerekeket sem kímélték! Nincs adat az áldozatok pontos számáról, abban az időben sok menekült nem rendelkezett iratokkal. Falvaink megismételték a fehérorosz Katyin tragédiáját"(10).

A magyar seregek nemcsak a békés lakosokhoz és a partizánokhoz viszonyultak kegyetlenül, hanem a fogságba esett Vöröskatonákhoz is.

Így, 1943-ban a Cernyjanszki járásból, Kurszki körzet, visszavonuló magyar katonai alakulatok a Vörös Hadsereg 2oo hadifogságba esett katonáját és 16o szovjet hazafit hurcoltak magukkal koncentrációs táborba. A fasiszta barbárok nyomdokain járva mind a 36o embert az iskolába zárták, benzinnel locsolták le, és felgyújtották. Aki szökni próbált, azt agyonlőtték " (11).

Ha a magyar félnek nem felelnek meg teljes mértékben a tanúvallomások, és az orosz irattárak dokumentumai, a magyar katonák Második Világháboróban elkövetett háborús bűnei megismerhetők külföldi archívumokban is, például a  Yad Vashem  "Holokauszt Mártírjainak és Hősök Emlékezetének Intézménye" kezelésében Jeruzsálemben . Ezek az iratok- szívbetegeknek nem ajánlottak.

"1942 július 12 és 15 között, Harkeevka majorban, Satalovszki járás, Kurszki körzet, 33. magyar gyaloghadosztály  katonái elfogtak négy Vöröskatonát. Egyiküknek, Danyilov P.V. főhadnagynak kivájták a szemeit, puskatussal szétverték az álkapcsát, bajonettel 12 sebet vágtak a hátán, majd eszméletlen állapotban, félholtan, elevenen eltemették. Három Vöröskatonát, akiknek a nevét nem ismerjük, agyonlőttek(12). 

Osztogozska város lakója, Maria Kajdannyikova látta, amint magyar katonák 1943 január 5-én a szovjet foglyokat a Medvegyevszkij utcai bolt pincéjébe terelte. Hamarosan sikoltozás hallatszott onnan. Az ablakon kinézve Kajdannyikova elé szörnyű kép tárult:

" Vakító máglyaként égett a tűz. Két magyar a vállánál és a lábánál fogva a tűz fölé tartotta a hadifoglyot, a hasát és a lábait sütötték. Hol a lángok felé emelték, hol a lejjebb engedték, és amikor elcsendesedett, arccal a tűzre dobták. Hirtelen összerándult újra a fogoly . Ekkor a magyarok a bajonettjeikkel hátulról ledöfték"(13).

A magyar csapatok jelentős számú háborús bűne melyeket az Orosz Föderáció számos régiójában követtek el, rögzítésre került a a nácik és cinkosaik  bűncselekményeit   kivizsgáló  rendkívüli állami bizottságban illetve a polgároknak, a kollektív gazdaságoknak (kolhoz), közösségi szervezeteknek, az állami vállalatoknak és  a Szovjetunió  intézmények okozott kár is.

Ilyen "hősies " cselekedeteket vittek véghez a magyar csapatok orosz földön a Második Világháború idején. Úgy tűnik, éppen itt az ideje felidézni a "feledékeny" magyar politikusok számára,hogy a háborús , a béke és az emberiség elleni bűncselekmények melyeket a magyar katonák- a hitlerista megszállók szövetségesei a háborús években a megszállt szovjet területeken - követtek el, soha el nem évülnek. És azokat a magyar háborús bűnösöket és mészárosokat, akik még életben vannak, nem csak a történelem termeli ki!

Kérem, olvassák ezen cikkemet úgy, mint a magyar Nemzeti Nyomozó Irodának címzett hivatalos kiáltványt, a Második Világháború idején elkövetett háborús bűncselekmények vizsgálatának lefolytatásához.

Úgy vélem, az összes nélkülözhetetlen irásos anyagot, amely szükséges lehet a magyar félnek a megszállt Szovjetúnió területén a magyar katonák által elkövetett háborús bűnökről való teljes kép megalkotásához, az orosz fél rendelkezésre bocsájtja.