(Ez a cikk a Honvédelmi Minisztérium  gyűjteményébe  készült  magyar nyelven.
A megjelenés formátuma  lehetővé teszi  a cikk szövegének  megismerését a weboldalra való teljes értékű  hivatkozás nélkül)
A háború elmélete kiemel igazságos és igazságtalan , hódító  és nemzeti felszabadító, a polgár-és a világ háborút. A második világháború (1939 szeptember 1 – 1945 szeptember 2.,), a  fasiszta  Németország által végzett teljes körű , céltudatos tevékenység összessége, végső soron a világuralomra törekvésé, az Orosz Föderáció számára a Nagy Honvédő Háború (1941 június 22, - 1945 szeptember 2.) igazságos , nemzeti felszabadító háborúvá vált.
Ez az emberiség történetének legszörnyűbb háborúja , a volt Szovjetúnió népeinek részére azzá a háborúvá vált, mely a német fasizmus megsemmisítésére irányult „ egészen a gyökerektől” valamint a japán militarizmus felszámolására a szovjet nép védelmére, az állam függetlenségének és területi integritásának megóvása mellett.
A szóval ki nem fejezhető erőfeszítés célja a fasizmus feletti Győzelem kivívása volt.
Legsúlyosabb hatást a Szovejtúnió számára a Nagy Honvédő Háborúban elszenvedett emberveszteségek jelentik – a Szovjetúnió harcoló katonái és polgári lakossága körében, 26,6 millió emberi életet követelt.
A Szovejtúnió Fegyveres Erőinek pótolhatatlan vesztesége 11.944.100 fő, amelyből 7.922.500 fő orosz nemzetiségű. 1944 ben, a Szovjetunió határának átlépése után a Vörös Hadsereg európai felszbadító küldetés keretei között vett részt a fasiszta csapatok elleni harcban.
Az Orosz Föderáció Honvédelmi Minisztérium adatai szerint Európa 24 országának területén több mint 2,5 millió szovjet katona esett el a Nagy Honvédő Háború idején, akiknek 8o százaléka ismeretlen katonaként nyugszik a temetőkben. Lengyelország és Németország után Magyarország harmadik ként szerepel azoknak az országoknak a listáján, ahol a legtöbb szovjet katona nyugszik, akiket  megöltek, belehaltak  sebesüléseikbe vagy betegségben vesztették életüket.
TÁBLÁZAT
Számadatok a szovjet katonai temetkezésről  és az eltemetett szovjet katonákról, akiket megöltek és meghaltak a második világháború idején, néhány európai ország területén nyugszanak örök nyugodalmat.
Ország              sírok  száma  katonák  száma
Lengyelország           660       1769283
Németország             3500     779 908
Magyarország           1029      112 625
Ausztria                    228       86 580
Szlovákia                  22         69 250
Románia                   166       54 415
Cseh Köztársaság     672       53 142
Forrás: Hőstettük halhatatlan. 1941-1945. – az Orosz Föderáció Honvédelmi Minisztérium kiadásában,
Az Orosz Nemzetközi Tudományos és Kulturális Központ és az Orosz Föderáció Külügyminisztériuma együttműködése keretében, - Moszkva. 2008.
A Második Világháború befejezése és a fasizmus felett aratott győzelem kivivása után Magyarországon számos szovjet harcoló alakulat maradt . A világ két vezető hatalma közül – a Szovjetúnió és az USA , akik magukra vehették volna a világ vezetőjének szerepét, Magyarország  Szovjet befolyás alá került. Ez nagyban meghatározza további sorsát.
A szovjet katonai adminisztráció jelenléte átültette a gyakorlatba a közös tuljadoni formát, a katonai emlékművek és hábosrús sírok létrehozását is.
1948 februárjában a Szovjetunió  Népbiztosainak Tanácsa "A háborús sírok regisztrációjáról és a hadisír gondozásról " kötelezi a helyi hatóságokat, hogy intézkedjenek a tömegsírok és a Nagy Honvédő Háború katonai sírjainak védelméről .
 1947 májusában  szovjet katonai kiadó  gondozásában látott napvilágot egy album, melyet N. Ja. Kolli, az Építészeti Akadémia tagja szerkesztett «A Szovjet Hadsereg , a Szovjet Haditengerészet és a partizánok azon emlékműveinek, egyéni és tömeg sírjainak jellemző projektjei akik a náci megszállók elleni küzdelem sorám haltak meg a Nagy Honvédő Háborúban",és amely lefektette az állami építészeti és művészeti emlékek politikájának alapjait a katonai tömeg - és egyéni sírok vonatkozásában.
Ugyanebben az időszakban , 1946-1947ben, mind a helyi lakosok mind  a szovjet csapatok részvételével Magyarország egész területén, ahol a harc zajlott, munkát szerveztek  a szovjet katonai temetők kiterjesztésére és felszerelésére. 1947 és 1949 között „örök megőrzésre” adták át  a magyar félnek a hadisírokat. 866 sír hollétét határozta meg közleményében a Magyar Honvédelmi Minisztérium, foto album formájában összegyűjtve, melyet át adtak a szovjet félnek. Tekinthetjük ezt a tényt a magyarországi szovjet katonai sírok archívuma létrehozásának kezedeteként, és a felbecsülhetetlen értékű foto albumokat az első hiteles forrásként amely az ország területén lévő szovjet katonai temetők jelenlétét igazolja. Nevezett fényképalbumokban megjellennek a lakott települések, és a területükön található katonai temetők pontos helye, és a fekete-fehér fényképek tükrözik a műemlékek,obeliszkek eredeti megjelenését, közismert és kitüntetett személyek esetében azok márványtáblára vésett adatait is.
10 évvel később, 1959-ben ,Magyarország minden régiójában a Szovjet Déli Hadseregcsoport erői  újonnan összegyűjtötték az adatokat, és  összefoglalást készítettek a katonai temetők és egyéni sírok ,emlékművek tekintetében a Szovjetúnió halott katonáiról és polgári személyeiről Magyarországon .
Összehasonlítva a Szovjet Déli Hadseregcsoport  1949-ben készített adataival, azonosították  és nyilvántartásba vették több mint 120 korábban ismeretlen szovjet katona sírját,  nem csak a Nagy Honvédő Háború idejéből, de nyilvántartásba vettek 11 orosz katonai temetkezést is  az első világháborúból,  és az 1956 os események kapcsán is. Ebben a dokumentumban először neveztek meg mennyiségi adatokat egyik vagy másik katonai temetőről.
Abban az időben, az általános számadatok a következők:  a szovjet sírok száma Magyarországon - 997 (köztük 117 katonai temető,  tömegsír  2529, 4522 egyéni sír). Bennük eltemetett katonák száma 79.339 fő., Ideértve az 1941előtt elesett  -159 ember.,  1944-1945 között. - 78.391 fő. 1945 után - 789 ember. ( 1956-ban 728 ,a harcosok névsora ismert). Ebből  a közös számból mindösszesen az eltemetettek 25 % ról volt ismert adat,  más katonák  "ismeretlen katona" ként szerepeltek. Úgy tűnik, ez az  időszak az első  a  háborús sírok szervezett  állami nyilvántartásba vételének  az orosz hatóság részéről.
Aktív időszakok az emlékművek  terén a Győzelem Napi megemlékezés évfordulói voltak(húsz-, harminc, negyven év, és így tovább), minden évforduló egy új trendet hozott.
 A Szovjet Déli Hadseregcsoport az emlékművek  katonai igazgatásának  második szakaszába lép. Mindez  1970 re esik (felkészülés fasiszta Németország felett aratott Győzelem megünneplésének harmincadik évfordulójára), jól jellemzi  a magyar helyi adminisztráció részére hivatalosan kiadott katonai feladatokat  (beleértve a regionális archívumokat is) a szovjet katonai sírok állapotáról és  az eltemetett harcosokról rendelkezésre álló személyes adatokról . Ugyanakkor aktív levelezést folyt a Szovjetúnió Magyarországi Nagykövetségének Katonai és Légügyi Attaséja és a Szovjetúnió Honvédelmi Minisztériuma Központi Archívuma között. (Podolszkban), hogy pontosítsák a Magyarországon elesett katonák sírjait és a bennük nyugvók személyes adatait.
Ennek eredménye képpen több magyarországi helyszínen (Seregélyes, Mány, Ráckeresztúr) a szovjet sírokon lévő emléktáblákat az 1970-es években kiegészítették a háború ezen színterein korábban elesett, és ismeretlen személyazonosságúnak tartott katonák neveivel. Meg kell jegyezni, ez a munka nem öltött tömeges méreteket, és nem hozott radikális változást az ismeretlen és ismert katonák számának arányában.
Ez a probléma, amely mindjárt a háború után számos okból felmerült, mind a mai napig érvényes , külön tanulmányozást igényel. Megjegyzem,a háborút követő években  az emlékműveken  és a tömegsírokon szórványosan  a katonák egyedi névtáblái  jelentek meg , melyeket a megölt áldozatok felkutatása során a rokonok és hozzátartozók állítottak.
A háború utáni első években és azt követően a szovjet katonasírok státuszának fenntartása a magyarországi helyi hatóságok feladatkörébe került, amelyben a szovjet alakulatok is részt vállaltak.Az  1950-es évek közepe óta azokon a területeken, ahol a Szovjet Déli Hadseregcsoport erői állomásoztak,a magyar közigazgatás és a társadalmi szervezetek arra törekedtek, hogy felelősségi körük határain belül szorosan együttműködjenek a helyőrségek parancsnokságaival.Magyarország területén összesen 41 hatásköri zónával rendelkeztek a Szovjet Déli Hadseregcsoport helyőrségei. A helyőrség parancsnokságok együttműködve a magyar állampolgárokkal, munkahelyi kollektívákkal, a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjaival támogatták a katonai temetők jó állapotban tartását, hagyományos szertartásokat végeztek az emlékműveknél és obeliszkeknél , hozzájárultak az elesett katonák és családtagjaik találkozásához a síroknál. A Szovjet Déli Hadseregcsoport Parancsnokság adatai szerint egyedül 1989 első felében 15.ooo szovjet állampolgár látogatott el a katonai temetőkbe.
Az 198O as évek máasodik felében Magyarország egyes területein –Heves, Vas és Fejér megyében- két nyelven íródott könyveket adtak ki a szovjet katonai temetőkről további információkkal a csatákról és a Nagy Honvédő Háborúban elesettekről.
A szovjet kormány célirányos intézkedéseket végezve állandósítja a csatatéren meggyilkoltak  emlékének megőrzését. A legfontosabbá  1989-ben, amikor megkezdődött az" Összövetségi Emlékezés  Könyve"létrehozása, az úgynevezett nyomtatott emlék állítása  lett. Ez volt az a könyv, amely pontosan megnevezte mindazokat, akik a Nagy Honvédő Háborúban életüket vesztették, belehaltak sérüléseikbe, vagy nyomtalanul eltűntek.
A Szovejt Kommunista Párt Központi Bizottságának állasfoglalása 1989/01/17 felszólítást tartalmaz "az elesett katonák felderítetetlen sírjainak, neveinek azonosítására,továbbá a temetetlen holttestek felkutatására azokon a területeken, ahol harci tevékenység folyt, a tömegsírokban eltemetettek névsorának pontosítására " . A Szovjetúnió valamennyi régiójában katonai komisszárok és katonai alakulatok , komszomolisták , veteránok és a társadalmi szervezetek  részvételével adatgyűjtő munka kezdődött: a katonai archívumokban, katonai népbiztosságokban a Nagy Honvédő Háború harcmezein a harci tevékenység során el nem temetett holtak maradványainak exhumálására és eltemetése ,személyazonosságuk megállapítása céljából, a földi maradványok eltemetése végett a végső tiszteletadás megadásával. (Ez az időszak volt a tömeges kutató mozgalom előzménye, jelen korunk számára egyedülálló tapasztalattal szolgált a harctéri kutató munka szempontjából )
Az „Összövetségi Emlékezés  Könyve" létrehozásának részeként a honvédelmi miniszter számos irányelvet adott ki. 1989 végén, a Szovjet Déli Hadseregcsoport részeként létre hozták a készenléti koordinációs munkacsoportot, amely  állandósítja azon szovjet katonák sírjainak  gondozását, akik a Magyarország felszbadításáért vívott harcban áldozták fel életüket. Fő célként állították a csoport elé: a sírok és a márvány táblákon szereplő nevek rendbetételét, az azonosított áldozatok neveinek egyeztetését és számának gyarapítását.
Ezekben az ügyekben a Munkacsoport együtt dolgozott a Magyar Vörös Kereszt és Vörös Félhold bizottságával, valamint a Szovjet -Magyar Baráti Társaság központi vezetőségével, ezeknek a társadalmi szervezeteknek több, mint kétezer aktivistája hosszú éveken keresztül nyújtottak közvetlen támogatást az emlékművek és sírok körüli tiszteletadás lebonyolításában, azok ünnepi feldíszítésében, hagyományos megemlékezések tartásában.
Minden helyőrségben  a Szovjet Déli Hadseregcsoport önkéntes munkacsoportokat hozott létre 6-7 főből, akik adatokat  gyűjtöttek  az „Összövetségi Emlékezés  Könyve" részére.A helyőrségek mind a 41 hatásköri területén kutató munkát folytattak,ellenőrízték a névsorokat, sírokat díszítettek,lerótták kegyeletüket, fényképalbumokat készítettek a szovjet katonák emlékműveiről és sírjairól a harcoló alakulatok, csapatok , a Szovjet Déli Hadseregcsoport diszlokációs területén.Ebbe a munkába az iskolák is aktívan bekapcsolódtak. Az összegyűjtött anyag alapján készült :vázlatos térkép a szovjet katonasírokról,74 fotóalbum a sírok fényképeivel és helyszínrajzával, 12 füzetnyi  lista a halottak névsorával, a sírkövek és emlékmű struktúrák átírásával.
 Jelenleg ezeket az összegyűjtött anyagokat gondosan tárolja az Orosz Föderáció NagykövetségeMagyarországon , nagyon értékes forrást jelent napjainkban a katonák végső nyughelyének keresésében, többek között a már ismert adatok átadásával a katonasír átheleyézesek sorsáról a háború utáni időszakban. Nevezhetjük ezt a periódust a harmadik és egyben utolsó szakasznak a szovjet állam által szervezett  katonai temetések hivatalos feljegyzésében.Ez a szakasz 1990-1991 ben fejeződött be, amikor a Szovjet Déli Hadseregcsoport erőinek segítségével a katonai temetések kartonozása tanusításra került (A Szovjetúnió  Honvédelmi Miniszterének 199o június 27 én kiadott  D-35 sorszámu irányelv végrehajtása kapcsán . « A katonasírok törzskönyvezésének és állapotuk fokozott ellenőrzése végrehajtásáról»). Ennek eredményéről az Orosz Honvédelmi Minisztérium számadatai tanúskodnak, a fenti táblázatban. Azonban ez a törzskönyvezés radikálist változást nem hozott a Magyarország területén lévő szovjet katonasírok kérdésében az 1959 ben végzett számláláshoz viszonyítva. Napjainkban a katonasírok számbavétele során készült kartonok az ” OBD Memorial „ ban érhetők el.
A Szovjet Déli Hadseregcsoport erőinek kivonása után a Magyarországon lévő szovjet katonasírok gondját a Katonai és Légügyi Attasé apparátusára bízták a Szovjetúnió Magyarországi Nagykövetségén. A Szovjet Déli Hadseregcsoport által a szervezet dolgozóinak átadott dokumentumok részletekbe menően ki lettek dolgozva. Elsődleges orosz érdek volt a halottak névsora, melyet ilyen olyan helyi archívumoban őriztek, az elesett katonák személyi adatai, feliratok az emlékművekről és sírokról, melyek különböző időpontokban keletkeztek, az áldozatok hozzátartozóinak kezdeményezésére. Az anyag elemzésének eredménye képezi az alapját az első nyomtatott, általános kéziratát annak az egyetlen példányban készült, több mint 7oo oldalas könyvnek, melynek címe: ’ Szovjet katonák és szovjet állampolgárok névsora, akik Magyarország felszabadításáért áldozták életüket, és leltek örök nyugalmat annak területén.”
Később ezt  a kiadást  felülvizsgálták elektronikus változat formájában (számítógépes lemezen, 2003), ez megjeleníti  betűrendben   azoknak szovjet katonáknak és szovjet állampolgároknak a névsorát, akik Magyarország felszabadításáért áldozták életüket, és leltek örök nyugalmat annak területén, az eltemetési helyüknek megfelelő települések megnevezésével együtt.
A teljes lista  48 904 bejegyzésből ,  a  nyilvántartásokból  ismert és ismeretlen katonából  áll(a Második Világháborúban és az 1956 os események során elesettek száma, az Első Világháborúban életüket vesztettek nélkül ).
A Szovjetúnió széthullása után az Orosz Föderáció vált annak elismert jogutódjává 1991 végén.A jelentős változást hozott az emlékmű témájában  Oroszországban 1993-ban elfogadott  törvény "A Haza védelmében hősi halált haltak emlékének megőrzéséről" , azaz, hogy a legtágabb értelemben - nem csak a második világháború alatt, de a többi háborúban, ellenségeskedésben, fegyveres konfliktusban  vagy a katonai szolgálat teljesítése közben elesettekre is vonatkozott.
 Nevezett törvény Harmadik paragrafusa meghatározza a háborús sírok fogalmát "A Haza védelmében elesettek végső nyughelyei, a hozzá tartozó fejfákkal, emlékművekkel, obeliszkekkel, sírkövekkel, kerítéssel és egyéb kegyeleti tárgyakkal felszerelten hadisírnak minősülnek” Mindezekhez tartoznak még: háborús katonai emlék sírparkok, katonai temetők, különálló katonai temetők a közös temetőkben, tömeg és egyéni sírok a közös temetőkben valamint azokon kívül, kolumbáriumok és urnák az elhunytak hamvaival, temetkezési helyek a tengerek és océánok mélyén, hadihajók elsűlyedésének színhelyei, tengeri, folyami és légi járművek roncsai belsejükbena hajózó legénységgel .”
A törvény kimondja, hogy minden katonai sír és emlékművek,  emléktáblák ,szerkezetek és tárgyak, melyek a Haza védelmében meggyilkoltak emlékét őrzik, az állam védelme alatt áll.(13. cikkely).
Az 1995 December elsejei állapot alapján,a magyarországi orosz (szovjet) háborús sírok ellenőrzése az alábbi eredményeket mutatta: háborús sírok és polgári  temetkezési helyek (katonai temető, közös temető része, tömeg vagy egyéni sírok) Magyarországon nyilvántartva 998, beleértve az első világháború utáni – 11 temetkezést, a Második Világháború alatt - 973 ,az 1956 os események során - 14.
Az eltemetettek száma - 79.603 ember. Ismert - 20.490. Ismeretlen - 59.113. Közülük 178 fő Első Világháborús hadifogoly, értesítés az ebben a világháborúban elesettek hadkötelesekről, temetkezési helyeikről nincs, a Második Világháború éveiben eltemetettek száma  - 78.631 harcos, 1956 ban 728 fő esett el, továbbá 68 polgári áldozat, a fegyveres erők tagjainak hozzátartozói.
A háború áldozatainak védelméről szóló 1949 Augusztus 12 én kelt és 1977 ben további jegyzőkönyvekkel kiegészített Genfi Egyezmény valamint a nemzetközi emberi jog egyéb szabályai értelmében, a háborús katonasíroknak szemben a polgári sírokkal nincs elévülési ideje. Miután mindkét országban végbement a politikai rendszer váltása, vissztértek a hadisírok megőrzésének problémájához, beleértve Orosz Föderáció kormánya és a Magyar Köztársaság kormánya közti megállapodást „ A háborúban elesett katonák és civil áldozatok emlékének megőrzéséről, valamint sírjaik státuszáról” kelt 1995 Március 6 án (a továbbiakban - kormányközi megállapodás).
A Kormányközi megállapodás gyakorlati végrehajtása 1997 óta létezik. Aktuális kérdések kezelését és azok végrehajtását címezve magyar-orosz kormányközi bizottságnak. 2009 óta 10 ülést tartottak.
Íme  a kormányközi megállapodás néhány rendelkezése:
2. cikkely 4. Bekezdés  A felek biztosítják az orosz és magyar hadisírok védelmét és a megőrzés örök jogát, beleértve a műemlékeket  és emlékművejet  az Orosz Föderáció és a Magyar Köztársaság területén. "
2. cikkely 5. bekezdés. Valamennyi fél biztosítja a külképviseletek dolgozóinak és az elesett orosz és magyar áldozatok hozzátartozóinak, további személyeknek és szervezett csoportoknak, hogy meglátogathassák a  háborús sírokat és megemlékezzhessenek a halottaikról.
6 cikkely  1 bekezdés Valamennyi fél biztosítja saját költségén és területén a másik fél katonasírjainak ápolását és karbantartását, beleértve az emlékműveket és más kegyeleti helyeket.
10. cikkely Valamennyi fél meghatározza a végrehajtás megvalósítására felhatalmazással rendelkező szervezeteket.
Jelenlegi  meghatalmazott szervezetek Budapesten –  Honvédelmi Minisztérium Katonai Hagyományőrző és Hadisírgondozó Osztály – Moszkvában  az Orosz Föderáció Honvédelmi Minisztérium Haza Védelmében Elesettek Emlékét őrző Hivatal.
Összhangban az Orosz Föderáció Elnökének 2oo7 Október 1 én kelt № 1313 rendeletével " Orosz Föderáció Honvédelmi Minisztériuma kirendeltségeiről azokban a külföldi országokban, ahol katonasírok vannak” az orosz nagykövetség Magyarországon 2009 márciusában kezdte meg munkáját az Orosz Föderáció Honvédelmi Minisztérium kirendeltségével a katonai hagyományőrző munka külföldi megszervezésében és fentartásában.
A küldetés célja: felügyelni és összehangolni a fogadó országban a kormányközi megállapodás szellemében a szovjet katonasírok megóvását,szervező tevékenységet folytatni ennek érdekében, az exhumálással, azonosítással és az elesett katonák maradványainak újratemetésével kapcsolatos munka terén, a fogadó ország területén lévő háborús sírok és emlékhelyek helyreállítása és újjáépítése, a meghatalmazott szerveknek reagálni kell ezen a területen, új háborús sír tanusítást és további katalogusokat létrehozni Magyarországon.
2010-től a gyümölcsöző együttműködés keretében a Felek között megnőtt az elesett katonák adatinak cseréje. ( a kormányközi megállapodás  2. cikk rendelkezéseinek 3. Old. szellemében) Hála ennek, az orosz oldalon sikerült pontosítani két 1849 es orosz katonai temető helyét, ahol 453 orosz katona van eltemetve, 5684 fő nevét tartalmazó névsort írtak össze, azokról akik az Első Világháború éveiben estek el, vagy haltak meg fogságban, 115 katonai temetőben nyugszanak., azoknak a  megölt katonáknak a  névsorát új adatokkal bővítették ki, akik az 1956 os események során vesztették életüket, 21 temetkezési helyet rögzítettek, bennük 811 fővel.
Minden nemzetnek arra kell  törekednie, hogy őseikre emlékezzék. A  háború és Győzelem jelképe  az orosz társadalomban ez a dal "Letűnt napok Hősei” , a népszerű film "Tisztek". A gyakran idézett  dalszöveg  "Nincs olyan család Oroszországban, akinek nem lenne emlékezetes Hőse" címke tükrözi, a Nagy Honvédő Háború emlékének megőrzése miért halhatatlan az orosz nép számára. Ma, több száz család, gyermekei, unokái és dédunokája az elesett szovjet katonáknak érkeznek Magyarországra a temetkezések színhelyeire tisztelegni  saját személyes Hőseik előtt, hogy  rokonaik emlékét megőrizzék, azokét, akik az életüket adták a mi közös jövőnkért. Az orosz állampolgárok számára az ilyen hosszú utazás előkészítése során szociális és jogi kérdések merülnek fel, melyekkel az orosz és magyar illetékeseket keresik meg, társadalmi szervezetkhez és magán emberekhez, önkéntesekhez fordulnak a lehető legtöbb támogatás elnyeréséhez, a temetkezések jelenlegi helyszíneivel lépnek kapcsolatba, azért, hogy meglátogathassák hozzátartozójuk sírját egy idegen országban, hogy megörökítsék hőseik nevét a márvány táblákon.
Ebben a tekintetben nagyon fontosak az  újratemetésekről szóló információk  (katonai sír exhumálás). Közvetett bizonyítékok alapján is bizonyos, hogy több mint 700 szovjet katonai temetés áthelyezése  történt Magyarországon.
Sajnos, a cikk szerzőjének nem sikerült betekintést nyernie olyan dokumentumokba , melyek a katonasír áthelyezések teljes ciklusát végig követték volna. Manapság az OBD Memoriál  foglalkozik a rendelkezésre álló dokumentumok alapján, az állampolgárok megkereséseivel a pillanatnyi és korábbi temetkezés helyének meghatározásában, a katonák földi maradványainak áthelyezésének számosságával, információt ad a korábban is ismert személyek neveiről az emlékműveken és táblákon, (melyeket még a háború idején állítottak), továbbá más részletekkel és adatokkal. Lehetséges, hogy néhány a háború utáni időszak exhumálásairól szóló okiirat az Orosz Föderáció Központi Irattárában maradt, ahová a kutatók belépése korlátozott.
Napjainkban sem ritka a szovjet katonák exhumálása  (katona sírok áthelyezése )  , de Magyarországon, ellentétben néhány más európai országgal,nem  a háborús temetők és emlékművek bővítése kapcsán , hanem más gazdasági megfontolásokból, a település központok és parkok rendezése során végzik ezt a tevékenységet.
A háborúra való emlékezés megőrzése érdekében, a szovjet katonasírok, emlékművek és obeliszkek többsége a felállításuk idejében ősi orosz hagyomány szellemében a községek központjában, a helyi templom közelében került elhelyezésre és kapott felszereltséget. (az egyházi épületeket gyakran használták a háborúban gazdasági, vagy katona orvosi célokra). Az emlékművek többségének megjelenési formája is átalakult a háború utáni szovjet korszakban, három alap elvet egyesítve magában. Először is - ez egy emlékmű, egy  temetés emlékműve, sírkő. Másodszor, emlékmű, azért, hogy őrizze a háború emlékét, a tragédia következményeit.Végül, a szovjet háborús emlékmű - egy vallási épület, a Hősöket támogató kultuszt jelképezi, a kozmikus világrendet, és a hatalmi egyensúly  helyreállítását az élet és a halál között.Alapja a halottainkról  való közös emlékezés elvének fontossága, valamint eme kötelesség elhanyagolásának megtorlása. A sírhely – legyen az emlékmű vagy temető- a közösség mindennapi életének fontos, hatékony része, mindenki előtt nyitott, emlékeztet a háború szörnyűségére, pontosan kifejezi az élőknek holtakhoz való viszonyát.
Értékelve a jelen kor hagyományőrző tevékenységét az orosz( szovjet) hadisírok kapcsán  Magyarországon, megállapíthatjuk, a korábban a Második Világháborút megítélő rögzült tendenciák megváltozását, illetve mindennek kapcsolatát az adott időszak átideológizálásával.
Modern tanulmányok tapasztalatai  a háború utáni nyugat-európáról új emlékmű politika kialakulását mutatják, különböző vágyakat, melyek az emlékművek ideolőgiától való megfosztására törekednek, ennek kezdete az 196o as évek Németországához köthető, amikor megjelentek az új „helyi” emlékművek. (általában emlék kövek) Az 1990-es években, az emlékmű  hullám Németországban eléri a csúcspontját.
Az ezekben az években emelt emlékművek formájukban nem emlékoszlopok, vagy obeliszkek, hanem emlék kövek, lakonikus tömörségű felirattal, ahol a háborúkban elesett katonák – áldozatok, akik az életüket áldozták, az orosz hagyomány szellemében élő katonák – Hősök.A német hagyomány térnyerése felgyorsult Magyarországon. Ennek a munkának az eredménye, hogy a szovjet katonasírok exhumálásakor elég gyakran és régóta, az új helyen az egyszerű emlékkövek felállításának hagyománya vált szokássá, nem pedig a szovjet típusú emlékműveké, hivatkozva arra az érvre, mely szerint a régi emlékművek felállítása és restaurálása az elbontás után az új helyen nehézségekbe ütközik.(lásd  függelék – fényképek a szovjet katona sírokról azok áthelyezése előtt és után Biharkeresztes Hajdú-Bihar, Kisbér Komárom-Esztergom temetkezési helyeken).
A katonai sírok áthelyezését követően  a felek  közös megegyezéssel bizonyos eljárásokat, szabályokat és előírásokat készítettek. Katonasír áthelyezési engedélyt az Orosz Föderáció Honvédelmi Minisztériuma adja ki. A közös munka során a Felek eszmecseréjében nem ritkán vitát vált ki az újonnan készítendő táblák feliratozása, amely a szovjet katona harci szerepét pontosan fejezi ki. Az Orosz fél jogosan utasítja el a javaslatot  az elesett katonáknak a  háború áldozatainak nevezésére. Mindamellet, hogy ez a tény világos jogi definícióval leírható, a szándékot az 1995 ben kötött kormányközi megállapodás is köti, még részleteiben sem engedve meg az emlékművek eredeti szerkezetének és eredeti állapotának megváltaztotását, ragaszkodva a korábbi feliratok eredeti értelemben való megtartásához.
Így volt és így is lesz,mint  ahogy a kutatók is rámutatnak a Nagy Honvédő Háború memorizálási szakaszaira és azok típusára,  Oroszország mint a Szovjetúnió jogutódja átvette elődjétől  „ A Győztes Ország, amely megmentette a világot a nácizmustól” dicső címet. A XX, század második felében az orosz társadalom végig tisztán látta, hogy  a Nagy Honvédő Háború  központi történelmi esemény, a mai politika vágya, hogy új értelmet keressen erőt öntve ebbe a fogalomba, bizonyítva a szilárd szovjet örökséget.
Az elmúlt évtized során (2000-2010) Magyarországon több mint 30 orosz (szovjet) háborús sír áthelyezése történt meg.
Az új temetkezések kialakítása közeli jelentős emlékhelyek hiányában szinte törvényszerűen a temetőben történik, tehát a lakott településektől távol, ahogy ezt a  kormányközi megállapodás 4. Cikkelye is tartalmazza, és a keresztény hagyományok is rendelik, békét és nyugalmat adva az elhunytaknak.
Szovjet katonák földi maradványainak azon exhumálása során, melyet a magyar helyi hatóságok végeznek saját területükön, a kormányközi megállapodás 5. Cikkelye szellemében az Orosz Föderáció Nagykövetsége Magyarországon képviselői személyesen jelen vannak.