Советские воинские захоронения в Венгрии

...cайт создан частным лицом и родственниками погибших. К гос.органам отношения не имеет. @Анастасия Столярова

Мини-чат

200

Статистика


Онлайн всего: 2
Гостей: 2
Пользователей: 0

Каталог статей

Главная » Статьи » Статьи на венгерском

Elena Bole: Az orosz (szovjet) háborús sírok Magyarországon. Part 2

Mivel az exhumálás munkája szovjet katonák maradványait érinti, különleges eljárásrend került kialakításra még a háború idején, az elesett katonákkal szembeni illő tisztelet megadására. A Második Világháborúban hősi halált halt szovjet katonák temetésének rendjét a Vörös Hadseregben „ Rendelkezés a pótolhatatlan személyi veszteségről és a Vörös Hadsereg személyi állománya háborúban hősi halált halt tagjainak temetéséről” irányelve,és a Szovjet Honvédelmi Népbiztosok Parancsnoksága 1941 Március 15 én kelt № 38 utasítása szabályozza.Ezért ez a parancs „Alapokmány” melyet a parancsnok ad ki, foglalkozott a roncsok felkutatásával, összegyűjtésével, és a földi maradványokkal a halálozás helyszínén. A temetés megtörténte előtt a halottak ruházatából kivették személyi irataikat (Vörös Hadsereg katona könyvüket, párt tagsági és komszomol tagsági igazolványaikat és így tovább)ezeket a dögcédula egyik felével együtt összeszedték és elküldték az egység adminsztrációs részlegének, a dögcédula másik fele a holttesttel kellett maradjon. A halottakat megfelelő mélységű sírba kellett eltemetni. (ennek mélysége nem lehetett másfél méternél kevesebb). A sírhalom fölé másfél méterre piramis alakú  obeliszket állítottak, tetején csillaggal, ezek együttes magassága másfél méter volt. (lásd melléklet - fotó Mesztegnyő). Általában szinte törvény szerűen a rendelkezésre álló olcsó anyagokból, fából és kőböl készültek. A piramisra vagy beleégették, vagy ráfestették a sír sorszámát. Az esetek többségében az ilyen típusú temetések katonai temetőkben történtek. Tömegsírba való temetkezés során, a temetési könyvben, az elhunyt családnevével szemközti oldalon pontosan meg volt határozva a holttest helye a sírban,például " a tömegsír déli peremén, az első sorban, az észeki szélétől a második sorban a harmadik, jobbra a felső „ és így tovább.A tábori egészségügyi intézményeik épületeinek háta mögé temették el a sebesüléseikbe belehalt szovjet katonákat, az Egészségügyi Intézmény vagy Kórház parancsnokának utasítására, pontosan az előbb említett szabályoknak megfelelően. A nehéz védelmi harcok során, melyekben a katonai egységek súlyos vereségeket szenvedtek, néha sietve kellett visszavonulni, nem volt alkalom a holtak tisztességes eltemetésére. Az offenzívák kezdetekor nem lehetett mindent elvégezni. Azokban az esetekben, ha az említett rendelkezéseket maradéktalanul végrehajtották, tervezett temetésről beszélhetünk, a holttesteket előre megtervezett helyen temették el, egyéni- vagy tömeg sírokban. Ilyenkor a sorállományt és a tiszteseket koporsó nélkül, a tiszteket pedig koporsóban helyezték végső nyugalomra.
Az oroszországi kutatók , évtizedek óta dolgoznak az emberiség történetének legszörnyűbb háborújának korábbi csataterein,egyedülálló tapasztalatot halmoztak fel ezen a téren, a levéltári munkában is, azért, hogy megtalálják és pontosítsák a meghalt , eltűnt valamint exhumált katonák azonosságát. Ezen tapasztalat alapján kerülnek besorolásra a katonai temetkezések az alábbi kategóriákba: tervezett katonai temetés, orvosi temetés, tábori orvosi temetés, temetetlen maradványok, temetés emlékművel, exhumálás.
Magyarországon a temetések minden típusa megtalálható.
A tiszteletteljes magatartást az elesettek földi maradványaival szemben kifejezi a kihantolási folyamat alapos régészeti elvégzése, melynek végeztével az ásatás, kihantolás helyén nem maradnak földi maradványok, lehetővé teszi a maradványok külön konténerekbe való elhelyezését, az emberi csontváz felépítésének rendjében,a szállítás és a későbbi eltemetés maximális kegyelettel való végrehajtását.
Különösen fontos az archeológia szabálya szerint elvégezni a kihantolást, mivel enélkül a katona személyazonosságát pontosan nem lehet megállapítani, és más fontos információk is elvesznek.
A temetkezések dokumentálásak fontos lépései vannak, mint például a munka megkezdésétől az exhumálás befejezéséig, az áthelyezés idején, ugyanígy a végső tisztelet adás elvégzése után is.
 Szabványos dokumentumok mellett a a felek hivatalos levelezésének, melyben lehetővé teszik az áthelyezést , tartalmaznia kell részletes tájékoztatást a temetkezés állapotáról az exhumálási munka előtt, beleértve a helyi lakosoktól szerzett feljegyzések rögzítését. Nagy értéket képviselnek az exhumálásokról készült jegyzőkönyvek. Az exhumálások területén való együttműködés rendjéről a magyar fél készített egy irányelvet,  (lásd melléklet – a mi mintáinkon alapul, 2010-ben, került kidolgozásra magyar nyelven, nekem nincs meg elektronikus formátumban), ahová a közelmúltban sikerült rögzíteni a Hadseregben szolgált katonák adatait,megmaradt csontjaik jelenlétét és jellemzőit, valamint annak leírását, megállapítva - a katonák személyes tárgyait és fegyvereiket.
Az orosz hadisírkutatók meggyőződése, ha tömeges temetkezésről van szó, nagyon fontos minden egyes holttest pontos elhelyezkedésének meghatározása, a csontváz sérüléseinek feltárása, valamint a személyes és más tárgyak megőrzése.
Az ilyen alapossággal végzett munka gyakran lehetővé tesz i  az áldozatok  egyedi azonosítását. Az exhumálási munka végső fázisában  a jogi aktus lezárul, melyben megnevezik az áttemetés pontos dátumát, annak helyét és formáját, az áttemetett és újra elhantolt holttestek mennyiségét, a végső búcsúztatási szertartás  időpontjával együtt.
Minden dokumentum fontosságát a benne őrzött információ jelentősége határozza meg, ami a jövőben hasznosnak tűnhet, és nagyon értékes lehet az elesett katonák hozzátartozóinak, valamint a parancsnokságok által felhatalmazott azon személyeknek, akik a temetkezések kérdésével és nyilvántartásával foglalkoznak. A visszaállított nevek  sorsát a listán feltétlenül  ellenőrizni kell, és a forrásokban is . (az OBD "Memorial" is rendelkezésre áll). Mindez azzal függ össze, hogy a halott katonák névsorának összeállítása során is voltak tévedések, az ilyen esetek nem ritkák.Lehetséges, hogy  az exhumálás  során  kihantoltak  számának  nagyobb (vagy kisebb),az ismert adatalistáktól eltérően. Következésképpen, ennek vagy annak az alakulatnak a veszteségei másik időpontra esnek, és a település halotti anyakönyvében vagy csak a második eltemetés van benne, vagy nem minden elesett katonát temettek el itt, és az utak mellett, mezőkön, vagy a falusiak kertjeiben temették el őket.
A végeredményben, a katonasírok átheleyézse kapcsán  is állandósulnak a halottak emlékei, azáltal, hogy  neveiket a síremlékekre írjuk. Hangsúlyozni kell az exhumálás nyilvántartásba vételének kötelező jellegét, az információ a helyi hatóságok és hivatalos szervek a hitelesített adataiban rejlik. A szovjet katonasírok áthelyezésének munkáját az európai humanitárius hagyomány szellemével összhangban és az elesett hősök maradványai iránti illő tisztelettel  végzi a magyar fél, ünnepélyes gyász szertartásokat szerveznek az exhumálások befejezése után, mindkét állam nevében koszorúkat helyeznek el, a legutóbbi időkben ortodox vallási szertartások elvégzése mellett.
Példaként bemutatjuk néhány magyaországi szovjet katonasír áthelyezését.
2o1o Márciusában Bugyi településen , Pest megyében zajlott le szovjet katonasírok exhumálása. (lásd fénykép melléklet ). A falu központjában helyezkedett el a sírhely, a református templom mellett. Helyi lakosok elmondása alapján, ebben a templomban a háború idején kórház működött. Ezt az információt a csont maradványok vizsgálatának eredménye is megerősíti (az archeologia tudomány szabályai szerint végezték el a feltárást), majdnem minden esetben sebészi beavatkozás nyomai találhatóak, (végtagok amputációja, koponya sérülés műtéte). A munka megkezdéséig három katona neve szerepelt a sírfeliraton. Az adatok ellenőrzése az OBD Memorial bázisában azt mutatta, hogy ebből a három névből kettő , ugyanezen a településen lévő másik katonasírba van eltemetve,ahol névtáblák egyáltalán nincsenek, ott viszont ismeretlen katonaként szerepelnek. Ezen kívül, az exhumálás megmutatta, a katonák valójában a fent említett kórházban haltak meg. 28 szovjet katona földi maradványainak feltárása mutatta meg, hogy a háború alatt egyéni  és tömegsírokba is temettek, fehérneműben és cipő nélkül, de a katonáknál maradt néhány személyes tárgy, és a fegyverzetük maradványai is. Az OBD Memoriálban őrzött adatok összevetésével sikerült minden egyes katonát azonosítani. Nélkülözhetetlen megemlítenünk még egy nagyon fontos részletet, amely ennek a katonasírnak az exhumálása során derült ki. Az egyik egyéni sírban a Román Hadsereg katonája került eltemetésre (egyenruhájának maradványai alapján sikerült megállapítani). A templom közelében lakó nő megerősítette éppen ennek a temetésnek a tényét, gyermekkori emlékei segítségével idézte fel ennek a harcosnak az eltemetését. Egyrészt nincs semmi meglepő abban, hogy román sír van a szovjet katonai temető területén. Mint ismeretes, a szovjet csapatok győzelme Jasszko- Kisinyovban megváltoztatta a román vezetés politikai hozzáállását. 1941 Augusztus 23 án a kormány úgy döntött, megszakítja kapcsolatát Németországgal, és annak háborújával. A román egységek a Második Ukrán Front oldalán vettek részt a harcokban, esetünkben Magyarországon is. Másrészről, bár a román csapatok a szovjet front operatív parancsnoksága alatt álltak, saját veszteségeiket egyénileg vezették. Ez világítja meg azt a tényt,hogy ebben a katonai temetőben a szovjet dokumentumokból hiányzik a román katona. Nincs adat az OBD Memoriálban sem, személyazonossága előttünk ismeretlen. A templom környékéről az elesett katonák maradványait közös sírba helyezték, a Bugyi községben lévő második szovjet katonai temetőbe. Az orosz fél részére a falu elöljáróságá és a magyar hatóságok  által átadott lista alapján 96 szovjet katona neve került az OBD Memorial adattárába, továbbá egy név nélküli román katonáé is, aki a fasiszták ellen vívott harcban kapott sérüléseibe halt bele éppen ebben a faluban.
Íme egy példa a tábori kórházi temetésre. 2o11 Májusában a Somogy megyei Kiskorpád természeti határának körzetében , két szovjet katona földi maradványainak feltárási munkája folyt, akik a Margit vonal áttörése során, 1944 Decemberében vesztették életüket. A temetkezési helyet egy idős helyi lakos, Matics Józsefné mutatta meg. Tizenévesként, családjával együtt vett részt a két szovjet katona elsődleges eltemetésében. Az elesettek holttestét 1945 áprilisában fedezték fel egy szőlőskertben. A családfő, Ács Gergely döntése alapján, a halottakat a ház kertjében temették el, az almafa alatt. Fából készült keresztett állítottak a sírra, több, mint 35 éven át vittek virágokat oda. Miután a 8o as években lakói elhagyták a falut, a sír pusztulásnak indult. Hosszú éveken keresztül nem értesítették a hatóságokat a sír meglétéről Matics Józsefné szavai szerint, attól félve, hogy nem hiszik majd el nekik, hogy abban szovjet katonák nyugszanak. Az exhumlást magyar részről a Somogy Megyei Temetkezési Intézet kezdeményezte, élén Puskás Béla hadtörténésszel, a Kaposvári Orosz Közösség tagja, Szvetlána Gokieli irányítása alatt. Kaposvár Keleti Temtőjében, Május 9 én, a Győzelem Napján tartották meg az ünnepélyes gyász szertartást az elesett harcosok előtt,katonai, polgári és egyházi vezetők jelenlétében. Az újratemetés eseményén részt vettek az Orosz, Fehérorosz, Ukrán Nagykövetségek Vezetősége, a Magyar Honvédelmi Minisztérium és Kaposvár Városi Önkormányzatának vezetői. A liturgiát az Orosz Pravoszláv Egyház tisztelendője vezette. Széles körben számolt be erről a történetről a magyar tömegkommunikáció. A Kaposvári Orosz Közösség számára videofilmet készítettek. (lásd fénykép melléklet a Kiskorpád - Kaposvári szovjet katonák földi maradványainak áthelyezéséről).
Magyarország másik temetkezési helyén,a Hajdú Bihar megyei Biharnagybajomban, 2o1o Szeptember 3o án, a szovjet katonák áthelyezése kapcsán a falu főteréről a polgári temetőbe, az Orosz és a Magyar Himnusz hangjai mellett került sor az ünnepélyes gyász szertartásra. Nehéz időjárási körülmények mellett végezték a kihantolást, a magas talajvíz állás közelében. Ezt a temetkezést, amely két tömegsírból áll, és nem hasonlít a tervezett temetésre a holttestek elhelyezkedése alapján, tekinthetjük katonai kórházi, de emlékművi temetésnek is. Az egyik sír teljes egészében megőrizte a holttesteket egyenruháikkal egyetemben, (tábori kórházi temetés jele), a második sír, valószínüleg később került létrehozásra a tábori kórházi sír mellett, felszereltségét is később kapta meg, és” válogatott” sírnak tekinthető. Itt gyakorlatilag nem volt, nem konzerválódott egyenruha maradvány. Vitára ad alkalmat az a fából készült, vörös csillagot formáló és szöveg töredéket tartalmazó fejfa maradvány is, amely lehetséges, hogy az elsődleges temetkezés helyéről való. (lásd fénykép melléklet a nagybajomi szovjet katonasírok áthelyezéséről). Sírkövek és közös emlékmű is volt itt. A rendelkezésre álló adatok szerint a temető 1947 ben került kialakításra. Innen összesen 34 szovjet katona földi maradványai kerültek elő. Megjegyezzük, hogy Biharnagybajomban, a második, később lezárt régi polgári temetőben van a szovjet katonák második temetkezési helye. A magyar féltől kapott információk alapján ebben is nyugszanak román katonák. Az exhumlási munkák folyamán , a helyi adminisztráció számlálása szerint újabb 189 szovjet tiszt és katona neve került felírásra a márvány táblán, akik Biharnagybajom felszabadításáért vesztették életüket, köztük a Lenin Rend 2. Fokozatával kitüntetett Sztyepán Alekszandrovics Loveneckij a Szovjetúnió Hőse és Szavelij Nyikolaevics Plahotja Hadnagy a Szovjetúnió Hőse. Az elesett harcosok neveit az OBD Memoriál bezásibá is felvettük. Az elsődleges eltemetés helyét és síremlékeiket a pótolhatatlan veszteségről szóló háborús jelentések 6 helyen említik Bihatnagybajomban és környékén. (ezek áthelyezéséről nincs adat, a megnevezett heleyeken temetkezések nincsenek felszerelve.) A háborút követő években, elsősorban a lakott települések főterein véghezvitt temetéseket Ma-gyarországon emlékművi temetéseknek tekintjük. Ezek a temetkezések, (katonai emlékhelyek, műemlékek és sírok),állandósítják a csatatereken , heves harcokban, vagy történelmi  jelentőségű helyeken tömegével elesett katonák hősi emlékének megőrzését. Magyarországon a háborút közvetlenül követő években dömping szerűen folyt a közös sírok kialakítása, ahová a települések közelében, vagy a lakosok kertjeiben fellelt szovjet katonák maradványait gyűjtötték össze.
A sírok felszerelésén kívül központi emlékművet és obeliszket is emeltek. Az emlékművi te-metkezések közös példáiként szolgálnak azok az esetek , amikor a rájuk vonatkozó in-formációkat nem tekinthetjük tényleges temetkezésnek. Ilyenek a 2o1o őszén végrehajtott ka-tonasír exhumálások (Biharkeresztesen, Biharnagybajomban és így tovább). Az OBD Memorial archiv adatbázisában ezekről a temetkezési helyekről őrzött listák adtak erkölcsi alapot a sírfeli-ratok kibővítéséhez.
A szovjet katonai temetési formák felsorolása során nem szabad megfeledkeznünk az úgyneve-zett "temetetlen maradványok” ról. Katonáink maradványainak megkeresése/felfedezése beleértve a különlegesen felszerelt temetkezésekét, irígylésre méltó rendszerességgel fordul elő. Szovjet katonák földi maradványai időről időre előkerülnek építkezések alkalmából, vagy pedig helyi lakosok kertjeiből. Ez utóbbi tükröződik a kereső szolgálatok megszervezésének és finanszírozásának nehézkességében is . Magyarországon, ugyanúgy mint Oroszországban ismerős fogalom a „háború visszhangja”. A hírekben gyakran számolnak be visszamaradt háborús robbanó eszközök megsemmisítéséről, még a fővárosban, Budapesten is. 2oo9 és 2o11 között években szovjet katonák maradványait találták meg Marcali, Veszprém, Makó és Kiskorpád városokban. (lásd fenti felsorolást), Pettend falu közelében, és így tovább. A Magyarországon maradt, temetetlen szovjet katona maradványok felkutatásába specialisták is bekpcsolódnak,a  rendőrségtől az utászokig, a kegyeleti irodák munkatársaiig, és az anatómiai kórbonctan szakembereiig,akik professzionális szinten végzik a maradványok vizsgálatát és írják meg jelentésüket. Pozitív értelemben meg kell jegyeznünk azt is, hogy a technológia munkát végző szolgálatok a maradványok földből való kiemelése során igyekeznek ragaszkodni a régészeti módszerekhez. (feltéve, hogy mindezt lehetővé teszi  a maradványok felfedezésének körülményei). Ezekben az esetekben –a temetetlen harcosok feltárásakor – fel kell tárni a halott körül minden észlelt tényt, még az első látásra látszólag jelentékteleneket is, az írásos rögzítése és kidolgozása az ilyen dokumentumoknak , mint az exhumálás elengedhetetlen.(katonasír áthelyezés) Az akkurátusság és figyelmesség az ásatási munka alatt lehetővé teszi a mégoly jelentéktelen részletek felfedezését, amelyek ennek vagy annak a hadsereg katonájának azonosítását eredményezik. Egyszerűnek tűnik a személyes tárgyak , az egyenruha, vagy a katonai iratok maradványainak jelenléte, bonyolultabb esetekben a kötszeren megmaradt gomobostű,az alsó ruházat gombjai, és végső esetben a csontokba fúródott lövedékek és még sok más. Tehát, a harcoló hadsereghez tartozó, 2o1o ben Veszprém körzetében megtalált katonát egyetlen megmaradt, ötágú csillagot viselő gomb segítségével sikerült azonosítani, és a 2o11 ben Pettend körzetében, a vasúti pálya bővítési munkái során megtalált katonák személyazonosságát antropológus specialisták közreműködésével határozták meg. Sajnos, kevés példa van még arra, hogy a nem emlékművekben és  katonai temetőkben eltemetett ismeretlen katonák személyazonosságát sikerült volna megállapítani. Ezeknek a katonáknak a maradványait „ismeretlen katonaként” adják át a  földnek, holott az OBD Memorialban megvan az adott katona neve, és benne lehet a nyomtalanul eltűntek felsorolásában, vagy azokéban, akik nem tértek vissza a harci bevetésből. (van is erre példa) Ezért temették el "ismeretlen” katonaként azt a szovjet katonát, akinek maradványait 2o1o Májusában találták meg a Marcali-Boronka közti autóút mentén. Először egy bombát találtak meg a második világháború idejéből,melyet a tűzszerészek hatástalanítottak.  
A munkagépek folytatták a munkát, de újra gránátokra és lőszerekre bukkantak. A  terület alaposabb vizsgálata tette lehetővé, a baslors észrevételét, melyet a résztvevők véleménye szerint a felrobbanó lövedékek okoztak. Ezen a terepen építő munkák folytak mindaddíg, amíg a háborús lőszerek elő nem kerültek. És ebben a balszerencsében megörződtek a szovjet katona földi maradványai. A helyi egyetem hallgatói végezték az exhumálást hivatásos archeológus tanárok felügyelete mellett, akik  későbbi az ünnepélyes gyász szertartáson is részt vettek. (lásd fénykép melléklet a marcali ásatásokról)
Orosz (szovjet) katonai sírok megőrzését kifejezi az emlékmű  folyamatos karban- és rendben tartása, a feladatok elvégzése helyi lakosok ,a helyi  közigazgatás és felhatalmazott szervezetek közreműködésével, ez, természetesen, rendkívül fontos, és az elmúlt években nagyon sokat tettek ebben az irányban.
Van azonban sok olyan rendezetlen kérdés és  más szempontjai a katonai emlékőrzés együttműködésében melyek ismertek ezen terület szakértői előtt. A probléma pozitív megoldása érdekében, amely ennek vagy annak a szervezetnek a finanszírozása során merül fel, a 2o11 Júliusában módosított 4292 es számu Szövetségi Törvény „ A Haza védelmében hősi halált haltak emlékezetének fokozott megőrzésére”, kelt 1993 Január 14 én nyújt segítséget. Ennek a jogszabálynak a módostása biztosítja a korábban hiányzó forrásokat a szovjet katonák földi maradványainak áthelyezéséhez, akiket a külföldi kereső csapatok találtak meg ezekben az államokban, és lehetővé teszi az Orosz Föderáció Külügyminisztériuma részére az Orosz Föderáció diplomáciai külképvisletein keresztül, hogy a katonasírok szükséges karbantartását és állag megóvását, továbbá a Haza területén kívül, más országban elesett katonák sírjainak áthelyezését elvégeztessék. Napjainkban a Felek közös törekvése egységes katona sír regiszter létrehozása ,ennek vagy annak a Félnek  állami nyilvántartás szerint. Aktuálisnak tűnik kormányközi megállapodás megalkotása és kétoldalú aláírása, mindenek előtt, a katonasír áthelyezés munkájának ütemezésében, kutató munka megszervezésében a még el nem temetett katonák maradványainak felkutatására, mindenféle tevékenység dokumentálásának jogilag nélkülözhetetlen végrehajtásában. Nem kevésbé fontos,  a közönségszolgálat (elesett katonák rokonai), tájékoztatás a sírról, a temetkezés helyéről, az adatbázis nevéről, kiadványokban, de legjobb az interneten, két nyelven is.
Egy ilyen lépést a társadalom hálásan fogadna, és az önálló keresés lehetősége az állampolgárok számára, az elektronikus források rendelkezésre állása hozzájárulna ahhoz, hogy csökkenjenek a szociális-jogi kérdések ebben a témában.
A magyar és orosz partnerek készek az együttműködésre és a tudományos-metodikai eszmecserére a katonai hagyományőrzés területén. Oroszország kutatói hajlandóak megosztani gyakorlati tapasztalataikat magyar kollégáikkal. Pozitív jelek ezen a területen már mutatkoznak.
Категория: Статьи на венгерском | Добавил: Anastasiya (01.12.2012)
Просмотров: 3388 | Рейтинг: 0.0/0
Всего комментариев: 0
avatar

Форма входа

Поиск

***

  • ВЕНГЕРСКИЙ КРАСНЫЙ КРЕСТ
  • ПАСПОРТА ОБД ПО АЛФАВИТУ
  • ОПИСЬ АРХИВА ЮГВ В ПОС-ВЕ
  • СПИСКИ В ПЕРЕНОСАХ 1945-47
  • СПИСКИ В ЗАХОРОНЕНИЯХ
  • ***

  • КАРТЫ, КООРДИНАТЫ
  • .

  • ЦАМО РФ материалы
  • ***

  • ЛЕТЧИКИ
  • ***

  • СТАТЬИ (рус.) CIKKEK oroszul
  • СТАТЬИ (венг.) CIKKEK magyarul
  • ***

  • БЛАГОДАРНОСТИ
  • ***

  • ОБРАТНАЯ СВЯЗЬ
  • ***

  • ОБД-Мемориал
  • Подвиг народа
  • Форум Патриотцентр
  • Венгерский форум
  • РАЗНОЕ (кладовка)