Mivel az exhumálás munkája szovjet katonák maradványait érinti,
különleges eljárásrend került kialakításra még a háború idején, az
elesett katonákkal szembeni illő tisztelet megadására. A Második
Világháborúban hősi halált halt szovjet katonák temetésének rendjét a
Vörös Hadseregben „ Rendelkezés a pótolhatatlan személyi veszteségről és
a Vörös Hadsereg személyi állománya háborúban hősi halált halt
tagjainak temetéséről” irányelve,és a Szovjet Honvédelmi Népbiztosok
Parancsnoksága 1941 Március 15 én kelt № 38 utasítása szabályozza.Ezért
ez a parancs „Alapokmány” melyet a parancsnok ad ki, foglalkozott a
roncsok felkutatásával, összegyűjtésével, és a földi maradványokkal a
halálozás helyszínén. A temetés megtörténte előtt a halottak ruházatából
kivették személyi irataikat (Vörös Hadsereg katona könyvüket, párt
tagsági és komszomol tagsági igazolványaikat és így tovább)ezeket a
dögcédula egyik felével együtt összeszedték és elküldték az egység
adminsztrációs részlegének, a dögcédula másik fele a holttesttel kellett
maradjon. A halottakat megfelelő mélységű sírba kellett eltemetni.
(ennek mélysége nem lehetett másfél méternél kevesebb). A sírhalom fölé
másfél méterre piramis alakú obeliszket állítottak, tetején csillaggal,
ezek együttes magassága másfél méter volt. (lásd melléklet - fotó
Mesztegnyő). Általában szinte törvény szerűen a rendelkezésre álló olcsó
anyagokból, fából és kőböl készültek. A piramisra vagy beleégették,
vagy ráfestették a sír sorszámát. Az esetek többségében az ilyen típusú
temetések katonai temetőkben történtek. Tömegsírba való temetkezés
során, a temetési könyvben, az elhunyt családnevével szemközti oldalon
pontosan meg volt határozva a holttest helye a sírban,például " a
tömegsír déli peremén, az első sorban, az észeki szélétől a második
sorban a harmadik, jobbra a felső „ és így tovább.A tábori egészségügyi
intézményeik épületeinek háta mögé temették el a sebesüléseikbe belehalt
szovjet katonákat, az Egészségügyi Intézmény vagy Kórház parancsnokának
utasítására, pontosan az előbb említett szabályoknak megfelelően. A
nehéz védelmi harcok során, melyekben a katonai egységek súlyos
vereségeket szenvedtek, néha sietve kellett visszavonulni, nem volt
alkalom a holtak tisztességes eltemetésére. Az offenzívák kezdetekor nem
lehetett mindent elvégezni. Azokban az esetekben, ha az említett
rendelkezéseket maradéktalanul végrehajtották, tervezett temetésről
beszélhetünk, a holttesteket előre megtervezett helyen temették el,
egyéni- vagy tömeg sírokban. Ilyenkor a sorállományt és a tiszteseket
koporsó nélkül, a tiszteket pedig koporsóban helyezték végső nyugalomra. Az
oroszországi kutatók , évtizedek óta dolgoznak az emberiség
történetének legszörnyűbb háborújának korábbi csataterein,egyedülálló
tapasztalatot halmoztak fel ezen a téren, a levéltári munkában is,
azért, hogy megtalálják és pontosítsák a meghalt , eltűnt valamint
exhumált katonák azonosságát. Ezen tapasztalat alapján kerülnek
besorolásra a katonai temetkezések az alábbi kategóriákba: tervezett
katonai temetés, orvosi temetés, tábori orvosi temetés, temetetlen
maradványok, temetés emlékművel, exhumálás. Magyarországon a temetések minden típusa megtalálható. A
tiszteletteljes magatartást az elesettek földi maradványaival szemben
kifejezi a kihantolási folyamat alapos régészeti elvégzése, melynek
végeztével az ásatás, kihantolás helyén nem maradnak földi maradványok,
lehetővé teszi a maradványok külön konténerekbe való elhelyezését, az
emberi csontváz felépítésének rendjében,a szállítás és a későbbi
eltemetés maximális kegyelettel való végrehajtását. Különösen fontos
az archeológia szabálya szerint elvégezni a kihantolást, mivel enélkül a
katona személyazonosságát pontosan nem lehet megállapítani, és más
fontos információk is elvesznek. A temetkezések dokumentálásak fontos
lépései vannak, mint például a munka megkezdésétől az exhumálás
befejezéséig, az áthelyezés idején, ugyanígy a végső tisztelet adás
elvégzése után is. Szabványos dokumentumok mellett a a felek
hivatalos levelezésének, melyben lehetővé teszik az áthelyezést ,
tartalmaznia kell részletes tájékoztatást a temetkezés állapotáról az
exhumálási munka előtt, beleértve a helyi lakosoktól szerzett
feljegyzések rögzítését. Nagy értéket képviselnek az exhumálásokról
készült jegyzőkönyvek. Az exhumálások területén való együttműködés
rendjéről a magyar fél készített egy irányelvet, (lásd melléklet – a mi
mintáinkon alapul, 2010-ben, került kidolgozásra magyar nyelven, nekem
nincs meg elektronikus formátumban), ahová a közelmúltban sikerült
rögzíteni a Hadseregben szolgált katonák adatait,megmaradt csontjaik
jelenlétét és jellemzőit, valamint annak leírását, megállapítva - a
katonák személyes tárgyait és fegyvereiket. Az orosz hadisírkutatók
meggyőződése, ha tömeges temetkezésről van szó, nagyon fontos minden
egyes holttest pontos elhelyezkedésének meghatározása, a csontváz
sérüléseinek feltárása, valamint a személyes és más tárgyak megőrzése. Az
ilyen alapossággal végzett munka gyakran lehetővé tesz i az áldozatok
egyedi azonosítását. Az exhumálási munka végső fázisában a jogi aktus
lezárul, melyben megnevezik az áttemetés pontos dátumát, annak helyét és
formáját, az áttemetett és újra elhantolt holttestek mennyiségét, a
végső búcsúztatási szertartás időpontjával együtt. Minden dokumentum
fontosságát a benne őrzött információ jelentősége határozza meg, ami a
jövőben hasznosnak tűnhet, és nagyon értékes lehet az elesett katonák
hozzátartozóinak, valamint a parancsnokságok által felhatalmazott azon
személyeknek, akik a temetkezések kérdésével és nyilvántartásával
foglalkoznak. A visszaállított nevek sorsát a listán feltétlenül
ellenőrizni kell, és a forrásokban is . (az OBD "Memorial" is
rendelkezésre áll). Mindez azzal függ össze, hogy a halott katonák
névsorának összeállítása során is voltak tévedések, az ilyen esetek nem
ritkák.Lehetséges, hogy az exhumálás során kihantoltak számának
nagyobb (vagy kisebb),az ismert adatalistáktól eltérően.
Következésképpen, ennek vagy annak az alakulatnak a veszteségei másik
időpontra esnek, és a település halotti anyakönyvében vagy csak a
második eltemetés van benne, vagy nem minden elesett katonát temettek el
itt, és az utak mellett, mezőkön, vagy a falusiak kertjeiben temették
el őket. A végeredményben, a katonasírok átheleyézse kapcsán is
állandósulnak a halottak emlékei, azáltal, hogy neveiket a síremlékekre
írjuk. Hangsúlyozni kell az exhumálás nyilvántartásba vételének
kötelező jellegét, az információ a helyi hatóságok és hivatalos szervek a
hitelesített adataiban rejlik. A szovjet katonasírok áthelyezésének
munkáját az európai humanitárius hagyomány szellemével összhangban és az
elesett hősök maradványai iránti illő tisztelettel végzi a magyar fél,
ünnepélyes gyász szertartásokat szerveznek az exhumálások befejezése
után, mindkét állam nevében koszorúkat helyeznek el, a legutóbbi időkben
ortodox vallási szertartások elvégzése mellett. Példaként bemutatjuk néhány magyaországi szovjet katonasír áthelyezését. 2o1o
Márciusában Bugyi településen , Pest megyében zajlott le szovjet
katonasírok exhumálása. (lásd fénykép melléklet ). A falu központjában
helyezkedett el a sírhely, a református templom mellett. Helyi lakosok
elmondása alapján, ebben a templomban a háború idején kórház működött.
Ezt az információt a csont maradványok vizsgálatának eredménye is
megerősíti (az archeologia tudomány szabályai szerint végezték el a
feltárást), majdnem minden esetben sebészi beavatkozás nyomai
találhatóak, (végtagok amputációja, koponya sérülés műtéte). A munka
megkezdéséig három katona neve szerepelt a sírfeliraton. Az adatok
ellenőrzése az OBD Memorial bázisában azt mutatta, hogy ebből a három
névből kettő , ugyanezen a településen lévő másik katonasírba van
eltemetve,ahol névtáblák egyáltalán nincsenek, ott viszont ismeretlen
katonaként szerepelnek. Ezen kívül, az exhumálás megmutatta, a katonák
valójában a fent említett kórházban haltak meg. 28 szovjet katona földi
maradványainak feltárása mutatta meg, hogy a háború alatt egyéni és
tömegsírokba is temettek, fehérneműben és cipő nélkül, de a katonáknál
maradt néhány személyes tárgy, és a fegyverzetük maradványai is. Az OBD
Memoriálban őrzött adatok összevetésével sikerült minden egyes katonát
azonosítani. Nélkülözhetetlen megemlítenünk még egy nagyon fontos
részletet, amely ennek a katonasírnak az exhumálása során derült ki. Az
egyik egyéni sírban a Román Hadsereg katonája került eltemetésre
(egyenruhájának maradványai alapján sikerült megállapítani). A templom
közelében lakó nő megerősítette éppen ennek a temetésnek a tényét,
gyermekkori emlékei segítségével idézte fel ennek a harcosnak az
eltemetését. Egyrészt nincs semmi meglepő abban, hogy román sír van a
szovjet katonai temető területén. Mint ismeretes, a szovjet csapatok
győzelme Jasszko- Kisinyovban megváltoztatta a román vezetés politikai
hozzáállását. 1941 Augusztus 23 án a kormány úgy döntött, megszakítja
kapcsolatát Németországgal, és annak háborújával. A román egységek a
Második Ukrán Front oldalán vettek részt a harcokban, esetünkben
Magyarországon is. Másrészről, bár a román csapatok a szovjet front
operatív parancsnoksága alatt álltak, saját veszteségeiket egyénileg
vezették. Ez világítja meg azt a tényt,hogy ebben a katonai temetőben a
szovjet dokumentumokból hiányzik a román katona. Nincs adat az OBD
Memoriálban sem, személyazonossága előttünk ismeretlen. A templom
környékéről az elesett katonák maradványait közös sírba helyezték, a
Bugyi községben lévő második szovjet katonai temetőbe. Az orosz fél
részére a falu elöljáróságá és a magyar hatóságok által átadott lista
alapján 96 szovjet katona neve került az OBD Memorial adattárába,
továbbá egy név nélküli román katonáé is, aki a fasiszták ellen vívott
harcban kapott sérüléseibe halt bele éppen ebben a faluban. Íme egy
példa a tábori kórházi temetésre. 2o11 Májusában a Somogy megyei
Kiskorpád természeti határának körzetében , két szovjet katona földi
maradványainak feltárási munkája folyt, akik a Margit vonal áttörése
során, 1944 Decemberében vesztették életüket. A temetkezési helyet egy
idős helyi lakos, Matics Józsefné mutatta meg. Tizenévesként,
családjával együtt vett részt a két szovjet katona elsődleges
eltemetésében. Az elesettek holttestét 1945 áprilisában fedezték fel egy
szőlőskertben. A családfő, Ács Gergely döntése alapján, a halottakat a
ház kertjében temették el, az almafa alatt. Fából készült keresztett
állítottak a sírra, több, mint 35 éven át vittek virágokat oda. Miután a
8o as években lakói elhagyták a falut, a sír pusztulásnak indult.
Hosszú éveken keresztül nem értesítették a hatóságokat a sír meglétéről
Matics Józsefné szavai szerint, attól félve, hogy nem hiszik majd el
nekik, hogy abban szovjet katonák nyugszanak. Az exhumlást magyar
részről a Somogy Megyei Temetkezési Intézet kezdeményezte, élén Puskás
Béla hadtörténésszel, a Kaposvári Orosz Közösség tagja, Szvetlána
Gokieli irányítása alatt. Kaposvár Keleti Temtőjében, Május 9 én, a
Győzelem Napján tartották meg az ünnepélyes gyász szertartást az elesett
harcosok előtt,katonai, polgári és egyházi vezetők jelenlétében. Az
újratemetés eseményén részt vettek az Orosz, Fehérorosz, Ukrán
Nagykövetségek Vezetősége, a Magyar Honvédelmi Minisztérium és Kaposvár
Városi Önkormányzatának vezetői. A liturgiát az Orosz Pravoszláv Egyház
tisztelendője vezette. Széles körben számolt be erről a történetről a
magyar tömegkommunikáció. A Kaposvári Orosz Közösség számára videofilmet
készítettek. (lásd fénykép melléklet a Kiskorpád - Kaposvári szovjet
katonák földi maradványainak áthelyezéséről). Magyarország másik
temetkezési helyén,a Hajdú Bihar megyei Biharnagybajomban, 2o1o
Szeptember 3o án, a szovjet katonák áthelyezése kapcsán a falu főteréről
a polgári temetőbe, az Orosz és a Magyar Himnusz hangjai mellett került
sor az ünnepélyes gyász szertartásra. Nehéz időjárási körülmények
mellett végezték a kihantolást, a magas talajvíz állás közelében. Ezt a
temetkezést, amely két tömegsírból áll, és nem hasonlít a tervezett
temetésre a holttestek elhelyezkedése alapján, tekinthetjük katonai
kórházi, de emlékművi temetésnek is. Az egyik sír teljes egészében
megőrizte a holttesteket egyenruháikkal egyetemben, (tábori kórházi
temetés jele), a második sír, valószínüleg később került létrehozásra a
tábori kórházi sír mellett, felszereltségét is később kapta meg, és”
válogatott” sírnak tekinthető. Itt gyakorlatilag nem volt, nem
konzerválódott egyenruha maradvány. Vitára ad alkalmat az a fából
készült, vörös csillagot formáló és szöveg töredéket tartalmazó fejfa
maradvány is, amely lehetséges, hogy az elsődleges temetkezés helyéről
való. (lásd fénykép melléklet a nagybajomi szovjet katonasírok
áthelyezéséről). Sírkövek és közös emlékmű is volt itt. A rendelkezésre
álló adatok szerint a temető 1947 ben került kialakításra. Innen
összesen 34 szovjet katona földi maradványai kerültek elő. Megjegyezzük,
hogy Biharnagybajomban, a második, később lezárt régi polgári temetőben
van a szovjet katonák második temetkezési helye. A magyar féltől kapott
információk alapján ebben is nyugszanak román katonák. Az exhumlási
munkák folyamán , a helyi adminisztráció számlálása szerint újabb 189
szovjet tiszt és katona neve került felírásra a márvány táblán, akik
Biharnagybajom felszabadításáért vesztették életüket, köztük a Lenin
Rend 2. Fokozatával kitüntetett Sztyepán Alekszandrovics Loveneckij a
Szovjetúnió Hőse és Szavelij Nyikolaevics Plahotja Hadnagy a Szovjetúnió
Hőse. Az elesett harcosok neveit az OBD Memoriál bezásibá is felvettük.
Az elsődleges eltemetés helyét és síremlékeiket a pótolhatatlan
veszteségről szóló háborús jelentések 6 helyen említik Bihatnagybajomban
és környékén. (ezek áthelyezéséről nincs adat, a megnevezett heleyeken
temetkezések nincsenek felszerelve.) A háborút követő években,
elsősorban a lakott települések főterein véghezvitt temetéseket
Ma-gyarországon emlékművi temetéseknek tekintjük. Ezek a temetkezések,
(katonai emlékhelyek, műemlékek és sírok),állandósítják a csatatereken ,
heves harcokban, vagy történelmi jelentőségű helyeken tömegével
elesett katonák hősi emlékének megőrzését. Magyarországon a háborút
közvetlenül követő években dömping szerűen folyt a közös sírok
kialakítása, ahová a települések közelében, vagy a lakosok kertjeiben
fellelt szovjet katonák maradványait gyűjtötték össze. A sírok
felszerelésén kívül központi emlékművet és obeliszket is emeltek. Az
emlékművi te-metkezések közös példáiként szolgálnak azok az esetek ,
amikor a rájuk vonatkozó in-formációkat nem tekinthetjük tényleges
temetkezésnek. Ilyenek a 2o1o őszén végrehajtott ka-tonasír exhumálások
(Biharkeresztesen, Biharnagybajomban és így tovább). Az OBD Memorial
archiv adatbázisában ezekről a temetkezési helyekről őrzött listák adtak
erkölcsi alapot a sírfeli-ratok kibővítéséhez. A szovjet katonai
temetési formák felsorolása során nem szabad megfeledkeznünk az
úgyneve-zett "temetetlen maradványok” ról. Katonáink maradványainak
megkeresése/felfedezése beleértve a különlegesen felszerelt
temetkezésekét, irígylésre méltó rendszerességgel fordul elő. Szovjet
katonák földi maradványai időről időre előkerülnek építkezések
alkalmából, vagy pedig helyi lakosok kertjeiből. Ez utóbbi tükröződik a
kereső szolgálatok megszervezésének és finanszírozásának nehézkességében
is . Magyarországon, ugyanúgy mint Oroszországban ismerős fogalom a
„háború visszhangja”. A hírekben gyakran számolnak be visszamaradt
háborús robbanó eszközök megsemmisítéséről, még a fővárosban, Budapesten
is. 2oo9 és 2o11 között években szovjet katonák maradványait találták
meg Marcali, Veszprém, Makó és Kiskorpád városokban. (lásd fenti
felsorolást), Pettend falu közelében, és így tovább. A Magyarországon
maradt, temetetlen szovjet katona maradványok felkutatásába specialisták
is bekpcsolódnak,a rendőrségtől az utászokig, a kegyeleti irodák
munkatársaiig, és az anatómiai kórbonctan szakembereiig,akik
professzionális szinten végzik a maradványok vizsgálatát és írják meg
jelentésüket. Pozitív értelemben meg kell jegyeznünk azt is, hogy a
technológia munkát végző szolgálatok a maradványok földből való
kiemelése során igyekeznek ragaszkodni a régészeti módszerekhez.
(feltéve, hogy mindezt lehetővé teszi a maradványok felfedezésének
körülményei). Ezekben az esetekben –a temetetlen harcosok feltárásakor –
fel kell tárni a halott körül minden észlelt tényt, még az első látásra
látszólag jelentékteleneket is, az írásos rögzítése és kidolgozása az
ilyen dokumentumoknak , mint az exhumálás elengedhetetlen.(katonasír
áthelyezés) Az akkurátusság és figyelmesség az ásatási munka alatt
lehetővé teszi a mégoly jelentéktelen részletek felfedezését, amelyek
ennek vagy annak a hadsereg katonájának azonosítását eredményezik.
Egyszerűnek tűnik a személyes tárgyak , az egyenruha, vagy a katonai
iratok maradványainak jelenléte, bonyolultabb esetekben a kötszeren
megmaradt gomobostű,az alsó ruházat gombjai, és végső esetben a
csontokba fúródott lövedékek és még sok más. Tehát, a harcoló
hadsereghez tartozó, 2o1o ben Veszprém körzetében megtalált katonát
egyetlen megmaradt, ötágú csillagot viselő gomb segítségével sikerült
azonosítani, és a 2o11 ben Pettend körzetében, a vasúti pálya bővítési
munkái során megtalált katonák személyazonosságát antropológus
specialisták közreműködésével határozták meg. Sajnos, kevés példa van
még arra, hogy a nem emlékművekben és katonai temetőkben eltemetett
ismeretlen katonák személyazonosságát sikerült volna megállapítani.
Ezeknek a katonáknak a maradványait „ismeretlen katonaként” adják át a
földnek, holott az OBD Memorialban megvan az adott katona neve, és benne
lehet a nyomtalanul eltűntek felsorolásában, vagy azokéban, akik nem
tértek vissza a harci bevetésből. (van is erre példa) Ezért temették el
"ismeretlen” katonaként azt a szovjet katonát, akinek maradványait 2o1o
Májusában találták meg a Marcali-Boronka közti autóút mentén. Először
egy bombát találtak meg a második világháború idejéből,melyet a
tűzszerészek hatástalanítottak. A munkagépek folytatták a munkát,
de újra gránátokra és lőszerekre bukkantak. A terület alaposabb
vizsgálata tette lehetővé, a baslors észrevételét, melyet a résztvevők
véleménye szerint a felrobbanó lövedékek okoztak. Ezen a terepen építő
munkák folytak mindaddíg, amíg a háborús lőszerek elő nem kerültek. És
ebben a balszerencsében megörződtek a szovjet katona földi maradványai. A
helyi egyetem hallgatói végezték az exhumálást hivatásos archeológus
tanárok felügyelete mellett, akik későbbi az ünnepélyes gyász
szertartáson is részt vettek. (lásd fénykép melléklet a marcali
ásatásokról) Orosz (szovjet) katonai sírok megőrzését kifejezi az
emlékmű folyamatos karban- és rendben tartása, a feladatok elvégzése
helyi lakosok ,a helyi közigazgatás és felhatalmazott szervezetek
közreműködésével, ez, természetesen, rendkívül fontos, és az elmúlt
években nagyon sokat tettek ebben az irányban. Van azonban sok olyan
rendezetlen kérdés és más szempontjai a katonai emlékőrzés
együttműködésében melyek ismertek ezen terület szakértői előtt. A
probléma pozitív megoldása érdekében, amely ennek vagy annak a
szervezetnek a finanszírozása során merül fel, a 2o11 Júliusában
módosított 4292 es számu Szövetségi Törvény „ A Haza védelmében hősi
halált haltak emlékezetének fokozott megőrzésére”, kelt 1993 Január 14
én nyújt segítséget. Ennek a jogszabálynak a módostása biztosítja a
korábban hiányzó forrásokat a szovjet katonák földi maradványainak
áthelyezéséhez, akiket a külföldi kereső csapatok találtak meg ezekben
az államokban, és lehetővé teszi az Orosz Föderáció Külügyminisztériuma
részére az Orosz Föderáció diplomáciai külképvisletein keresztül, hogy a
katonasírok szükséges karbantartását és állag megóvását, továbbá a Haza
területén kívül, más országban elesett katonák sírjainak áthelyezését
elvégeztessék. Napjainkban a Felek közös törekvése egységes katona sír
regiszter létrehozása ,ennek vagy annak a Félnek állami nyilvántartás
szerint. Aktuálisnak tűnik kormányközi megállapodás megalkotása és
kétoldalú aláírása, mindenek előtt, a katonasír áthelyezés munkájának
ütemezésében, kutató munka megszervezésében a még el nem temetett
katonák maradványainak felkutatására, mindenféle tevékenység
dokumentálásának jogilag nélkülözhetetlen végrehajtásában. Nem kevésbé
fontos, a közönségszolgálat (elesett katonák rokonai), tájékoztatás a
sírról, a temetkezés helyéről, az adatbázis nevéről, kiadványokban, de
legjobb az interneten, két nyelven is. Egy ilyen lépést a társadalom
hálásan fogadna, és az önálló keresés lehetősége az állampolgárok
számára, az elektronikus források rendelkezésre állása hozzájárulna
ahhoz, hogy csökkenjenek a szociális-jogi kérdések ebben a témában. A
magyar és orosz partnerek készek az együttműködésre és a
tudományos-metodikai eszmecserére a katonai hagyományőrzés területén.
Oroszország kutatói hajlandóak megosztani gyakorlati tapasztalataikat
magyar kollégáikkal. Pozitív jelek ezen a területen már mutatkoznak.
