Felirata: Örök hála a vörös hadsereg elesett hőseinek, akik Veszprém
városát felszabaditották a német fasiszta megszállás alól 1945. márc.
23. (oroszul is).
Anyaga: kő, fém, fehér márvány, beton.
Készítette: Simon Károly veszprémi kőműves mester (sírok kereteit).
Megjegyzés: 1945 márciusában a városért és környékéért vívott
harcok során elesettekből ide temettek 16 tömegsírba és 59
magánsírba 4 törzstisztet, 13 főtisztet, 196 altisztet és közlegényt.
1948-ban a Károly-kápolna kertjében eltemetett 20 sírban nyugvó
szovjet halottat is átszállították ebbe a temetőbe. Az 1956 októberében
elesett kb. 27-30 szovjet katonát a temető északi szélén temették el.
A későbbiekben szovjet családok elhunyt tagjait is temettek ide. A
temetőben nyugvók valós száma megállapíthatatlan. A
Vöröshadsereg téren (ma Óváros téren) 1945-ben felállított
felszabadulási emlékművet 1991-ben itt állították ismét fel. Tervezte
Márföldi Aladár.
Felirata: A magyar nép szabadságáért életüket áldozó szovjet katonák
emlékére (oroszul is).
Anyaga: beton.
Készítette: Simon Károly veszprémi kőműves mester 1947-ben (sírok
betonkeretét és az emlékművet).
Megjegyzés: 1945 márciusában a városért és a környékéért vívott
harcok során meghalt szovjet katonákat egy tömegsírba és 21
magánsírba temették. Ezen sírokban 3 törzstiszt, 67 főtiszt, 2 altiszt
és közlegény, 1 gyermek és 2 ismeretlen nevű szovjet katona
nyugszik. A központi emlékműtől észak-nyugatra 29 sír található az
1960-67-es évekből. Az eltemetettek valós száma nem állapítható
meg pontosan.
(A dózsavárosi temetőben kb. 2200 német katonát temettek el,
exhumálásuk 1992. április 1-jén kezdődött meg. A II. világháborúban
Veszprémben és környékén elesett 4426 német katona sírja található
itt. Az exhumálásokat és a temető kialakítását a Német
Hadisírgondozó Népi Szövetség végeztette.)
Anyaga: a fejfák fehér márvány, a kereszt fém.
Felavatva: 1995. szeptember 16-án.
Felirata: "Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal
önmagának". "Anyánk, árváink, édes asszonyunk, / Ne sirjatok, hisz
mi csak szunnyadunk! / Porladhat testünk távol hont alatt: / A lelkük
itt van s mindig itt marad. / Mert aki hű volt, bátor és derék / S az ősi
földért adta életét: / Az mindörökké él a fűben, fában, / Magyar
rögökben s magyar napsugárban!" (Gyula diák) Székesfehérvár,
1924.
Anyaga: fa, fekete márvány, műkő.
Felavatva: 1991. március 15.
Megjeg
