|
légvédelem
egy négycsövű gépágyúval eltalálta. Mironov hadnagy, a pilóta ekkor
életét vesztette, a vezető nélkül maradt repülő a nádasba zuhant. A
lövész Teszlenko tizedes sem tudta élve elhagyni az IL-2-est. Egyes
szemtanúk állítása szerint a becsapódott gép két napig égett az alsóörsi
parttól ötven méterre a nádasban, és olyan meg nem erősített információ
is napvilágot látott, hogy detonáció is történt a zuhanás után. Ez
azért fontos, mert az IL-2-esek rengeteg lőszert szállítottak. A
fedélzeti géppuskákhoz és gépágyúkboz 850 kiló muníciót vittek magukkal a
katonák, és ehhez jött még esetenként másfél tonna bombateher is.
Orosz "kamikazék"
Az IL-2-es kifejlesztését és harmincháromezer
darabos legyártását a szovjet vezetés azért szorgalmazta, hogy a
levegőből is meg tudják semmisíteni a földi páncélozott célpontokat.
Ezért páncéltörő bombákkal is felszerelték a gépeket. A szakirodalom
"légi tankként" is emlegeti az ilyen típusú gépmadarakat. Ezekre a hat
tonna súlyú és 14 méteres szárnyfesztávolságú repülőgépekre a nagy
tűzerő mellett a lassú manőverezés volt a jellemző. A szovjet
csatarepülőket az ellenséges gyors vadászgépek könnyen utolérték és
kilőtték. A szakértők szerint kész öngyilkosság volt egy pilótának és
vele harcoló lövésznek felszállni egy IL-2-essel. Talán az sem véletlen,
hogy annak idején, aki ezzel a repülővel öt bevetésből visszatért, az
már megkaphatta a Szovjetunió hőse kitüntetést is. Repülőtörténészeti
források szerint a "légi tankok" Magyarország légterében 1944 őszén
jelentek meg. A szovjet hadsereg 640 csatarepülőt vetett be. A magyar és
a német légvédelem, valamint a vadászpilóták a háború végéig mintegy
nyolcvan Iljusint lőttek le.
A gépágyút már kiemelték
A Sturmikovok közül harminc zuhant le vagy tűnt
el a Balaton körzetében. A tóba zuhant és Alsóörsnél elsüllyedt
IL-2-esre az 1970-es évek elején az Amphora Búvárklub tagjai bukkantak
rá. A gép darabjainak egy részét és az elhunyt pilóták maradványait
1972-ben kiemelték. (Az alsóörsi kikötőnél emlékmű áll a két elhunyt
katona tiszteletére - a szerző.) Az akkori feltárásban és kutatásban
részt vett Bruckner János, aki jelenleg a balatonlellei Top-Gun Víz
Alatti Kutatócsoport vezetője. A szakember és csapata azóta is
rendszeres merüléseket végez a környéken, és folyamatosan figyeli a víz
alatt maradt roncsok állapotát. Bruckner János lapunknak elmondta: a
hetvenes évek elején a lezuhant gép mintegy hatvan százalékát a
felszínre hozták. Megtalálták a pilótafülkét, az ejtőernyőt és a hátsó
fedélzeti rész több darabját. Ezenkívül sok alkatrészt és két gépágyút
is kiszedtek a vízből. Azóta figyelik a még mélyben rejlő gépdarabok
állapotát és mozgását. Nem tévedés a mozgás szó: a roncsok a mocsárgázok
hatására folyamatosan emelkednek.
Akcióban a Top-Gun
A kutatócsoport vezetője idén márciusban egy
merüléskor erős benzin- és olajszagra lett figyelmes, ami megerősítette
azt a feltételezését, hogy a még ki nem emelt motorrészből a
korrodálódások miatt valószínűleg üzemanyag-szivárgás kezdődött.
Ennek géptípusnak 375 literes üzemanyagtartálya
volt, és a kutató elmondta, hogy a repülőn egy másik tartályban további
kétszáz liter hajtóanyag fért még el. Mindezek miatt a szakember
értesítette a katasztrófavédelmi igazgatóságot és a Balatoni Vízügyi
Kirendeltséget.
A Veszprém Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság
polgári vészhelyzet-kezelési osztályának a vezetőjétől, Horák Attila
őrnagytól megtudtuk: környezetvédelmi szempontok miatt mindenképp
szükségesnek ítélik a roncsok mihamarabbi kiemelését, ezért felvették a
kapcsolatot az ügyben érintett összes szakhatósággal. A vaskos levelezés
után az őrnagy elmondta, hogy a megkeresett hatóságok, hivatalok,
szervezetek többsége támogatja a roncs további darabjainak a felszínre
hozását, de végleges engedélyt csak akkor kaphatnak erre, ha benyújtják a
teljes részletességgel kidolgozott terveket a kiemelésről. Ennek
elkészítését a Top-Gun Víz Alatti Kutatócsoport vállalta magára.
Bruckner János és csapata irányítja majd szakmailag az alsóörsi roncs
kiemelését, együttműködve a katasztrófavédelemmel. Ami már biztos: erre
csak akkor kerülhet sor, ha befagy a Balaton, mert a kutatóknak
figyelniük kell arra is, hogy a nád vegetációs időszaka után kezdjék meg
a munkákat.
Tűzszerészekre is szükség lesz
Horák Attila megjegyezte, a kiemelést nagyon
körültekintően kell végrehajtaniuk, mert azt nem tudják: maradt-e még
lőszer a roncsban vagy annak környékén. Ezért szükség lesz tűzszerészeti
vizsgálatokra is a víz alatt. Bruckner János hozzátette: minden
gyakorlott pilóta zuhanás előtt kioldja a bombáit, hogy ezzel is növelje
a menekülési esélyeit. Feltehetően ez történhetett az IL-2-es esetében
is, ám amíg erről nem szereznek bizonyítékot, addig csakis fokozott
óvatosság mellett lehet majd felszínre hozni a repülő további darabjait.
A tűzszerészeti és környezetvédelmi problémák mellett a kiemeléskor a
kegyeleti törvényekre is ügyelniük kell majd a top-gunosoknak, mert a
hetvenes években a pilóta és lövész maradványainak csak egy része került
elő. Ezért előfordulhat, hogy a mostani expedíció tagjai további emberi
maradványokra lelnek majd.
A kiemelési tervekről Bruckner János elmondta:
ha megfelelő vastagságúra befagy a Balaton, akkor a katasztrófavédelem
műszaki mentő darujával meg lehet közelíteni a helyszínt, ahol léket
vágnak. A búvárok a roncson található üledéket iszapszivattyúval
eltávolítják, és építenek egy úgynevezett merülőfalat. A kisebb
darabokat kézzel hozzák a felszínre, a nehezebb részeket pedig a daru
emeli ki. A munkákban 15 szakember vesz majd részt.
A kiemelés mintegy egymillió forintos költségét a
Top-Gun Víz Alatti Kutatócsoportja támogatók és szponzorok segítségével
szeretné összeszedni. Ha minden engedélyt megkapnak, és a pénz is
rendelkezésükre áll, akkor az alsóörsi repülőgéproncs darabjait
januárban vagy februárban a felszínre hozzák.
Amatőröknek életveszélyes
A roncskutatással foglalkozó szakemberek mindig
óva intik az amatőr háborús relikviagyűjtőket és a felkészületlen
búvárokat attól, hogy egyedül próbálkozzanak kiemelni egy-egy talált
lőszert vagy roncsot. Így teszik ezt most is. Minden ilyen próbálkozás
életveszélyes lehet. Nem beszélve arról, hogy a roncskiemelés több
szigorú környezetvédelmi, biztonságtechnikai és kegyeleti jogszabályhoz
kötött. Egyes megtalált repülőgépdarabok muzeális értéket is jelentenek,
ezért az ilyenekre igényt tartanak a múzeumok. Sok, a második
világháborúban eltűnt pilóta és lövész földi maradványait a mai napig
keresik a hozzátartozók, azért, hogy megadhassák nekik a
végtisztességet. Alsóörsön ez már megtörtént. A településnél lezuhant
IL-2-es regényes története azonban ezzel még nem ért véget. A Balaton
további titkokat rejt a roncsvadászok előtt.
Háborús emlékek a tó fenekén
A kutatók és a szakértők becslése szerint a
második világháborúban az ország felett megközelítőleg 1600 repülögépet
lőttek le. Ebből mintegy negyven-hatvan zuhant a Balatonba. Pontos
számok azért nincsenek erről, mert a hatóságok régebben nem hozták
nyilvánosságra a roncsokról szóló adatokat. A feljegyzések többsége
pedig eltűnt. Tóth Ferenc, a Magyar Veterán Repülő Szövetség
kutatásvezetője húsz éve foglalkozik roncskutatással. Érdeklődésünkre
elmondta: a Balatonnál lezuhant harci repülök nagy részét még a háború
alatt a felszínre hozták. Az 1945-1953-ig terjedő időszakban huszonöt
gép maradványait emelték ki a tóból. A hatvanas évek közepétől a magyar
tengerből átlagosan ötévente került elő roncs vagy annak darabjai. A
szakember szerint valószínűleg vannak még repülőgép-maradványok a
vízben. Vizsgálatai szerint két helyen az északi és két másik helyen a
déli part közelében lehetnek a mélyben roncsdarabok. Igaz, ezek nem
biztos, hogy mind repülőtől származnak, mert a háború idején több
gőzhajót, motoros hajót és uszályt süllyesztettek el az északnyugati
kikötôkben. Az eddigi adatok szerint viszont az összes elmerült hajót a
felszínre hozták a háború után.
Tóth Ferenc jelen volt az elmúlt évtized három
jelentős balatoni repülőgéproncs-kiemelésénél. Ezek pedig a következőek
voltak: Balatonkenesénél 1994-ben egy PE-2-es, azaz Petjakov szovjet
bombázót hoztak felszínre, két évvel később Földvárnál egy JU 88-G1-es
német vadászgép maradványaira bukkantak, 1999-ben pedig szintén
Kenesénél emeltek ki egy IL-2-est. Utóbbi feltárásakor ezerhatszáz
különféle lőszer került elő.
Fémkeresővel harmincöt évbe is beletelne
A
roncskutatók fémkeresővel is dolgoznak. Ez a speciális műszer segíti
őket abban, hogy a földben és a vízben található fémtárgyakat
azonosítsák. Ha a befagyott Balatont akarnák ezzel a műszerrel teljesen -
minden négyzetcentiméterre kiterjedően - átvizsgálni, akkor ez napi
huszonnégy órai munkával számítva egy embernek hét évig tartana. Nyílt
vízen keresztül ugyanez a tevékenység harmincöt esztendőt venne igénybe.
Ezért gyakorlatilag csak így lehetetlen rálelni a roncsokra. A
szakemberek ezért járják a könyvtárakat, a levéltárakat, keresik az
írásos adatokat arról, hogy hol voltak súlyos légi harcok és azok milyen
áldozatokkal jártak. Igyekeznek felvenni a kapcsolatokat az érintett
települések helytörténészeivel, keresik a szemtanúkat, a túlélőket. A
velünk élő történelem pedig mindig segíti őket |