Vasmarcsa

Következő cikkünk a város eltűnt szobrairól fog szólni, melyben megismerhetjük Vasmarcsa múltját és jelenét, ki és miért dobozolta be Lenint, valamint mi lett a "trombitás kislány" sorsa.
Talán így tudnánk legegyszerűbben jellemezni azt a gigantikus hölgyet, aki egykor a Rákóczi út főtér felőli végét díszítette egészen az oroszok kivonulásáig. Sokan nem is látták, vagy csak gyerekkorukból emlékeznek vissza "a csúnya nénire" ezért úgy gondolom érdekes lehet ez a cikk.

Vasmarcsa gondolata nem sokkal az 1956-os forradalom és szabadságharc után vetődött fel, rögtön Nagy Imre és társai kivégzése után.(nem véletlenül) Az emlékmű a Tanácsköztársaság 1919-es kikiáltásának állított emléket, illetve mártíremlékműnek is mondták, mert a közeli bírósági fogdából hurcoltak el még ugyanebben az évben, sok, később Orgoványon kegyetlenül kivégzett forradalmárt.
Az akkori városvezetés feltehetően 1958-ban egy pályázatot írt ki az emlékmű felállítására, melynek nyertes pályázója Hercegh Klára szobrászművész lett. Az alkotóval készült interjúból kiderül, hogy Vasmarcsa alakja, kicsinyített mása, már a pályázat előtt kész volt.

Valamikor a '70-es években

„A szobor képzeletem szüleménye, semmi politikai tartalma nincs, az a nőalak akit megformáztam, számomra a szabadságot, a fellélegzést jelentette. Nem szabadna hagyni, hogy elkerüljön a helyéről!” - Nyilatkozta ezt felháborodva Herczegh Klára, mikor a Petőfi Népe újságírójától az interjúból értesült, hogy a szobrot biztosan elszállítják a helyéről. Az emlékművet 1959 március 21.-én leplezték le, melynek 5 méter magas talapzatát Körner József Kossuth-díjas építész tervezte. A szintén 5 méter magas, erőteljes női idomokkal "megáldott" bronz női alak jobb kezében fegyvert tart, míg másik kezével az ég felé mutat egy szokatlan testhelyzetben, ezzel utalva Delacroix művészetére.

Az 1990-es években fogalmazódott meg először a Vasmarcsa eltávolításának ötlete. Egyesek szerint a szobor nem csak a Tanácsköztársaságnak állít emléket, hanem az emlékmű a semmit sem kímélő durva erőszak jelképe, a megfélemlítés szobra és 1956 leverésének emlékműve. "Jól ábrázolja azt, amire emlékeztetni akar" , többek között ezért döntött a város az eltávolítás mellett.

Bicikliversenyzők tolják a szelet a Rákóczi út elején

Lenin jön látogatóba

Egy mai napig élő városi legenda szerint, a "bolti tolvajokkal háttal álló, menekülési irányt mutató" szobor nemegyszer közröhej tárgyává vált. Történt ugyanis, hogy vállalkozó szellemű fiatalok zsíroskenyeret helyeztek a népvezér város felé mutató kezébe, sőt űrhajós politikusnak titulálva poroltót is szereltek a hátára, melyből mondanom sem kell, hatalmas botrány kerekedett. Így persze azon sem kell meglepődnünk miért hívták ki a rendőrséget arra a pár gyerekre, akik egy tél folyamán hógolyózáport zúdítottak az emlékműre.

A szobor és a tér, számos ünnepség és megemlékzés helyszíne volt, ekkor felvonták a nemzeti színű és vörös zászlót, melynek póznái ma is megtalálhatók.

Az oroszok kivonulása előtt nem sokkal megkezdődött az országban a "Lenintelenítés", így Kecskeméten is. Az MDF kezdeményezésére bedobozolták, becsomagolták a szobrot, hogy felkészítsék a szállításra. Ám az orosz katonák ezt nem nézték jó szemmel, így ők azonnal kicsomagolták az egészet. Ezért az áthelyezésre csak később került sor.

A képen látható különösen szép köztéri alkotás a "trombitás kislány" más néven a Múzsa.

Az elfeledett múzsa

1986-ban egy szovjet delegáció ittjártakor Inga Sztavinszkaja szobrászművésznőnek annyira megtetszett a város, hogy hazatérte után Kecskemétnek ajándékozta ezt a szobrot. A jótékonykodás mögött semmi politikai szándék nem volt, ez a művésznő ajándéka volt.

Sajnálatos tény, hogy a szobornak először trombitája, aztán az egyik, majd a másik karja is eltűnt vagy letört a sok gyerkőc miatt akik a szobornál játszottak. A végtagokat és trombitát a városnak mindig pótolnia kellett, de csak 1994-ig, mert a szobrot akkor végleg elszállították a Piaristák Teréről. A Múzsa azóta biztonságos helyre került, a Kodály Iskola területén található.

A költöztetés

1991 májusában határozatot hozott a közgyűlés melynek értelmében elviszik Vasmarcsát, a Lenin-szobrot, a pártnagyságok (Vágó Béla, Buday Dezső, Molnár Erik, Szalvay Mihály) mellszobrát eltávolítják a Vasútparkból, számos emléktáblát leszerelnek az épületekről. Valamint megállapodtak abban is, hogy a Május 1. téri (Deak téri) "hármaskő" emlékmű a Domus mellett és a Szimforopol téri emlékkő egyelőre megmaradhat. Ezek mai napig megtalálhatóak.

Ugyanebben az évben kiszámolták, hogy az eltávolításhoz körülbelül 200 ezer Ft szükséges, viszont ezt az összeget a város nem tudta állni. A városnak végül sikerült mindegyik felsorolt emlékművet eltávolítania kivéve Vasmarcsát, mert az túl nagy falat volt...

Megkezdődött a Vasmarcsátlanítás

A hölgyet végül a Városgazdasági Vállalat emberei emelték le 1991. június 5-én, reggel fél 10-kor.

Ám a munkálatok még korán sem fejeződtek be. A város 3 különböző pontján, 3 szovjet emlékmű -obeliszk- várt még a bontásra, nevezetesen a Szabadság téri (azon a kis téren állt amit most alakítanak át), a Vasútparkban és a szovjet temetőben található emlékművekre várt bontás. Utóbbit a város végül meghagyta.

Az említett két obeliszk bontása 1992-ben történt meg.

Először a díszeket távolították el...                                      

...majd kezdődhetett a tényleges bontás.

Felhívnám a blog olvasóinak a figyelmét a június 20-án megrendezendő Múzeumok Éjszakája programsorozatra, melynek keretében most még utoljára megtekinthető Lenin és Vasmarcsa a Kecskeméti Városgazdasági Kft. Béke fasor 71/a. címen lévő telephelyén (temető mellett). Mindkét szobor ideiglenesen, hosszabb időre a keceli Hadtörténeti Múzeum birtokába kerül.

A szocializmus "remekművei" ma, a Városgazdasági Kft. telephelyén.