1956 -ban a Szovjet Csapatok fasiszta katonai puccsot akadályoztak meg Magyarországon.

írta Alekszandr Jevdokimov

Szabad Sajtó

Mindazok, akik érdeklődnek a XX ik század történelme után, nem tudják nem észrevenni a 2o14 es Majdan és az 1956 os magyarországi fegyveres felkelés - amely idén lesz 6o éves - közti szembetűnő hasonlóságot.

Itt is és ott is neonáci csoportosulások az egész nemzet képviselőiként tetszelegnek, itt is és ott is aktív a nyugati beavatkozás, itt is és ott is nyílt, fegyveres fellépés a fennálló hatalommal szemben.

Csak egy a különbség: 1956 ban volt olyan erő, amely képes volt megállítani ezt a rémálmot, ezt az erőt Szovjet Hadseregnek hívták, ugyanaz a hadsereg, amelyik 11 évvel korábban ugyanezen a helyen zúzta szét a hitleristákat és magyar csatlósaikat.

És mint később, 1968 ban Csehszlovákiában, ez az erő oldotta meg a feladatot - békét és nyugalmat hozott a magyar földre.

A horthysta - neonáci felkelés leverése után Magyarországon semmi ehhez hasonló nem fordult elő többé. Ebben a cikkben megnézzük az okokat, ami miatt a nyugati titkosszolgálatok technológiája majdnem csődöt mondott a Magyar Népköztársaságban.

A magyarországi puccs hajtóerejét a fasiszta csatlósok jelentették

Bulgária és Románia a győztesek oldalára állt át, Finnország semleges lett azzal az ígérettel, hogy soha többé nem lesz fasiszta szövetség tagja, sőt, még korábbi szövetségese ellen is harcolt a Leningrádi Blokád felszámolásakor.

Magyarország pedig Horthy kormányzása alatt, majd  Szállasi általi eltávolítása után a végsőkig hűséges náci maradt. 

Budapest ostroma szinte ugyanolyan véres volt, mint Berliné és Königsbergé.

Nem véletlen, hogy a Szovjetunióban ezért a csatáért különleges kitüntetést hoztak létre " Budapest bevételéért" melyet M. Blanter és M Iszakovszkij az " Ellenségek felgyújtották a szülői kunyhót" című legendás dalában is megemlítenek. 1956-ban a régi ellenfelek újra találkoztak majdnem ugyanazokon utcáin és terein a magyar fővárosnak. Ekkor a hitlerista csatlósok oldalán már nem voltak SS páncélos egységek, már csak a Szovjetunió nem sokkal korábbi anti - hitlerista koalíciós partnereiben reménykedhettek. 

A magyarországi 1956 os események ugyanúgy mint a 2o14 es majdan melyeket nyugaton lázadásnak neveznek, ezeket a szovjet történetírás helyesen értékeli szovjetellenes felkelésnek  - valójában az 1944 - 1945 -ös harcok folytatása volt. Hiszen pontosan eddig az időpontig a magyar frontharcosok többsége visszatért a hadifogságból. Tulajdonképpen az összetört edényhez tértek vissza - az országuk megfizetett Horthy Hitler iránti hűségéért, a szó legtisztább értelmében kártérítést fizet a Szovjetuniónak  és Jugoszláviának . 

A nyugati ügynökök és a korábbi hitlerista csatlósok a természetesen  a kialakult nehéz helyzetet véres felkelés megszervezésére használták ki. Az pedig túlságosan is véresre sikerült, a felkelők magyar kommunistákkal szembeni hihetetlen kegyetlensége miatt.

A fasiszták teljes mértékben igazolták az embergyűlölő kézjegyüket, fejjel Magától értetődően az ilyen söpredékkel - a szovjet katonák, akik közül sokan átélték a fasizmus ellen vívott Nagy Honvédő Háborút - nagyon erélyesen harcoltak.

Az 1956 os magyarországi puccsisták semmilyen eszköztől nem riadtak vissza a hatalomért vívott harcban.

Ha az 1968 as "Prágai Tavasz" szervezői igyekeztek "zaj és por nélkül" szervezkedni kerülve a feltűnést megfojtani a szocializmust- a Briliáns Kéz mozifilm hőseinek szavaival szólva, akkor azok, akik 1956 -ban a szovjet hatalom megdöntésére törtek Magyarországon, nem alakoskodtak. Felhasználva Nagy Imre akkori vezető kapitulációval felérő helyzetét - aki szélnek eresztette az állambiztonsági szerveket, a felkelők magukhoz ragadták a hatalmat Budapesten. Ezután vette kezdetét a véres orgia, melyet a bűnözés burjánzása is felerősített. A társadalmi támogatás keresése közben a felkelők nemcsak a Horthy féle náci rezsim támogatóit engedték ki a börtönökből, hanem nyíltan kriminális elemeket is. 

A következmények ugyanazon séma szerint következtek be, mint 2o14 ben Kievben, ahol a felfegyverzett neobanderisták a tömegbe vegyülve egyik közigazgatási épületet foglalták el a másik után, mint akik kiállnak a szebb jövő valóra váltásáért. Nácibarát fegyveresek a nyugat bőkezű támogatását élvezve alapítványokon és emberi jogi szervezeteken keresztül, igazi terrort indítottak el azokkal szemben, akiket az " agresszorok támogatásával" vádoltak meg, különösen a magyar kommunistákkal és a Magyar Népköztársaság belbiztonsági szerveinek tagjai ellen. Budapest utcáin, mint később Ukrajnában egy hasonló fordulatkor, a "lincselésbe" szervezett erőszak törvényei uralkodtak, a kivégzés előtt még középkori módszerekkel meg is kínozták a vádlottakat.

Mindez erkölcsi alapot adott a szovjet hatalom szükségesen kemény fellépéséhez. Miután Nagy elvesztett kontrollját a kialakult helyzet felett, és a felkelők soraiban megjelentek a szélsőségesek, akik egyike, az átállt Maléter Pál honvédelmi miniszter lett, más megoldás, mint a fasiszta puccs leverése nem maradt.

Először is a fegyveres felkelés vezetőit kellett semlegesíteni. Ezért a magyar katonai vezetőket tárgyalni hívták. Sikerült arra csábítani a tárgyaló delegáció vezetőségét, hogy a szovjet csapatok kivonásáról egyezményt írjon alá. De a Moszkvai Vezetés - még a Hruscsov alatti - sem említhető egy lapon Janukoviccsal.

Valójában semmilyen egyezkedésre nem készültek a fasiszta puccsistákkal. November 4-én Maléter Pált és bűntársait letartóztatták.

Cselszövés? Igen, de ki fogja elítélni, ha a Nürnbergben elítélt nácik szövetségeseiről van szó? A Nyugat véleménye és a szovjet vezetők ellen életbe léptetett szankciói enyhén szólva csak erős tüsszentés volt a vasfüggöny létezése miatt.

Annál is inkább, mert az ellenség megtévesztésével sokkal gyorsabban és kisebb veszteséggel sikerült a békét visszahozni Budapest utcáira.

Hruscsov desztalinizációs politikája segítette a magyarországi szovjetellenes erőket

Ha nem lett volna a KPSzSz ( a Szovjetunió Kommunista Pártja - a fordító) XX -ik kongresszusa, a szovjetellenes erőknek kellett volna kitalálniuk azt. 

N.Sz. Hruscsov ennek alkalmával fejedelmi ajándékot nyújtott a nemzetközi imperialistáknak - a személyi kultusz kinyilatkozása és a szocialista törvényesség helyreállításának égisze alatt a nyugati médiának és a Varsói Szerződés országaiban meglévő ellenzéknek erős alapot adott a szocializmus elutasítására. Elég volt csak annyit mondani, hogy nem a Nagy Október eredményei ellen lépnek fel, hanem azok háttérbe szorulása ellen J.V. Sztálin korszakában. 

Pontosan így léptek fel a szovjetellenes magyarok is - kezdetben "csak" kritizálták a meggyőződéses kommunista Rákosi Mátyás politikáját.

A helyzet az, hogy éppen a keményvonalas szovjetellenes erők támogatták leginkább ezt a fellépést. Éppen ezzel jelentek meg a nem túl távoli helyeken sokan azok közül, akiket később a puccsisták szabadon engednek, és a hadifogságból visszatérő horthysták, akik a véres puccsot elszabadítják. Az 1956 -os események Rákosi eljárásának jogosságát támasztják alá, hiszen amíg ő volt a kormánynál, semmilyen nyugtalanság nem volt, a szocialista társadalom felépítésének, az iparosodásnak, a mezőgazdaság szovjet mintájú TSZ -ekbe történő szervezés nehézségeinek ellenére sem. 

Semmilyen komoly szervezkedés. 1956 július 18 -i lemondása közvetlenül inspirálta ezt, vagy a " XX -ik  Kongresszus Gyermekeinek" támogatása Moszkvában.

Figyelemre méltó, hogy a puccsisták magyarországi hatalomátvétele a Rádió Székház ostromával kezdődött a Szovjetunió által még mindig megbízhatónak hitt Nagy Imre  beszéde alatt, és az objektum szovjet csapatok általi felszabadításával végződött ugyanannak a Nagy Imrének formálisan az egész világhoz, de természetesen csak a Nyugathoz intézett felhívása idején a Budapestet hatalmukba kerítő csoportosulások vezetőjeként. Ez ismét bebizonyította a média feletti ellenőrzés fontosságát az ilyen felelősségteljes pillanatokban.

A kormányzati épületek visszafoglalása csak a második műveleti feladata volt a szocializmust a magyar földön megvédeni akaró szovjet csapatoknak. Az eredményt nem érték el baj nélkül - a szovjet harckocsizók a Parlament mögötti híres budapesti fürdőhely épületét foglalták el.

Nagy Imre elárulta a szocializmus eszméjét, a Szovjetunió és Magyarország barátságát.

Az 1956 -os árulás nem az első volt a magyar "színes" puccs "pápájának" , Nagy Imrének a történetében. Beszélik, a 3o-as években mohón panaszkodott a Szovjetunióban élő magyar kommunistákra. Nyilvánvaló hogy ilyen dicstelen módon tört utat magának, elaltatva a felelős szovjet hatóságok éberségét. Ennek eredményeként,  a szó szoros értelmében elkendőzték a jól álcázott ellenséget, annak ellenére, hogy igazi arcát kitalálni nem volt nehéz, mivel Nagy Imre közel volt  a szovjet "Jobboldali ellenzék" vezetőihez. Mindezekből világosan látszik, hogy ő a J.V. Sztálin nevével jelzett szocializmus kényelmetlenségeit is elfogadta, melyeket Rákosi Mátyás magyarországi felfogásában. De, a buharinistákkal ellentétben, az összeesküvés rügyet bontott, és Nagy Imrének sikerült elindítania a szocialista újjáépítés fokozatos programját.

És ehhez sikerült neki a párt-állami vezetés lépcsőinek legtetejére jutnia, ugyanúgy, mint A. Dubcseknek, a "Prágai Tavasz" és M.Sz. Gorbacsovnak, a szovjet peresztrojka vezetőinek.

Állítólag csak ekkor vette észre a szocialista rendszer hiányosságait, de akkor sem azonnal, hanem csak a magyar horthysta-fasiszta puccs kitörésének idején. Ennek idején Nagy teljes fordulatot vett - a puccsisták lelkes ellenségéből azok vezetője lett.

Éppen ez a volt buharinista ragaszkodott a szovjet csapatok azonnali kivonásához Budapestről. Pontosan ugyanúgy, mint a kijevi majdannál, az ellenzék Janukoviccsal történt tárgyalásai alatt kivonták a belbiztonsági egységeket Kijevből, és ez vezetett véres puccshoz.

A különbség csak az, hogy 1956-ban a vezetők képesek voltak a hiba kijavítására, megértve Nagy Imre álláspontjának kétszínűségét, visszafordítva a csapatokat melyeket még néhány hadosztállyal meg is erősítettek. Ez elég volt, hogy stabilizálja a helyzetet, és a lázadó horthystákhoz átállt Nagy Imrét jól megérdemelt különleges büntetés várta, annak ellenére, hogy a lelkéhez közel álló " a XX-ik Kongresszus Gyermekei" Moszkvából mindent elkövettek a megmentésére. 

A hruscsovisták beavatkozásának hivatalos oka az volt, hogy nem akartak nézeteltérést a Nagy Imrét támogató Jugoszláv vezetéssel.

De a Magyar Népköztársaság új vezetője, Kádár János már nem lehetett szovjetellenes, semmilyen külpolitikai körülményre való hivatkozással sem.

A magyar majdan szervezői a hidegháború és a tényleges háború mezsgyéjén való egyensúlyozásra kényszerítették a világot.

Úgy tartják hogy a nukleáris apokalipszishez 1962 októberében, a Karibi Krízis alatt volt legközelebb a világ. De nem kevésbé veszélyes volt a helyzet 1956 októberében, hiszen a szovjet csapatok helyét a kivonásuk után - melyhez ragaszkodtak a puccsisták - a nyugati országok alegységei foglalták volna el. A semleges Ausztria már elő is készítette a semleges hadseregét a szomszédos országba történő bevonulásra, amely még soha nem hagyta el saját országának határait.

Mivel a K. Zsukov és V.D. Szokolovszkij tábornokok által vezetett Szovjet Parancsnokságban eszében sem volt kivonulni, ez valós konfliktushoz és gyors világháborús eszkalálódáshoz vezethetett volna. 

Így a szovjetellenes erők Magyarországon nemcsak a szocializmust semmisítették meg saját országukban, hanem az egész emberiség biztonságát kockára tették. Ha nem lett volna az egyiptomi angol és francia invázió, ami elterelte az Egyesült Államok figyelmét, az eredmény végzetes lehetett volna.

Újra meg kell említsük N.Sz. Hruscsov voluntarista politikáját, aki az Ausztriából történő szovjet erők és más megszálló erők kivonásáról megállapodást írt alá. Ez precedenst teremtett a többi kelet európai államban, különösen Magyarországon. Éppen ebbe kapaszkodtak bele a neonáci puccsisták az 1956-os események közepén. 

Hruscsov különcségeinek slágerlistájának első helyén csapataink kivonása a semleges Ausztriából szerepel, megosztva a Krím és Szevasztopol Ukrajnának adományozásával, majd pedig néhány dél-Kurill sziget Japánnak adományozása ígérete jön. Nem csoda, hogy 1957-ben Nyikita Szergejevicset  "kérték fel" először a pártfőtitkári posztra.

A Nyugat ügyesen használta ki a Szovjetunió engedményeit, mint később a gorbacsovi érában is, felerősítve ezzel saját támadásait. Különösen buzgón kezdett fellépni az imperialista propaganda ennek vagy annak a szocialista országnak a legkisebb hibája esetén. Ugyanezen a Magyarországon, a patkány lyukakban rejtőzködő horthystákban felcsillan a remény, a "Nyugat segíteni fog", csak el kell kezdeni a lázadást. 

Mindez mihez vezethetett volna - erre valószínűleg nem is gondoltak a szovjetellenesség vak dühében.

A katasztrófa elhalasztva

Az 1956-ös magyarországi, és az 1968-as csehszlovák események problémája is az, hogy az ilyenek és mások semlegesítése csak átmenetileg húzta össze a szocialista világrendet. Amikor a Szovjetunióban történik olyan semmihez sem hasonlítható, mint a Magyar Népköztársaságban, Csehszlovákiában, Lengyelországon, akkor a katasztrófát már nem lehet megállítani. 

Második Szovjetunió, amelyik képes lett volna segíteni az elsőn, nem létezett, és ma sincs. A Szovjetunióban a gorbacsovi pártvezetés generációja nagyon gyenge kezűnek bizonyult, még a hruscsovival összehasonlítva is.