Советские воинские захоронения в Венгрии

...cайт создан частным лицом и родственниками погибших. К гос.органам отношения не имеет. @Анастасия Столярова

Мини-чат

200

Статистика


Онлайн всего: 1
Гостей: 1
Пользователей: 0

Каталог статей

Главная » Статьи » Статьи на венгерском

Egy letűnt korszak szobrokban

Szekeres István - 2010.05.03 14:18

„Hol zsarnokság van, / ott zsarnokság van, / nemcsak a puskacsőben, / nemcsak a börtönökben, / nemcsak a vallatószobákban,” … (Illyés Gyula)

Páratlan vers!

A modern diktatúrák kórt és kort-idéző „röntgenképe” szavakban. Nem hiszem, hogy valaha is „felülírható”.


Illyés részt vett a Tanácsköztársaság honvédő harcaiban. Bukása után, és azt követő illegális tevékenységéért várható letartóztatása elől emigrálva 1921-től több mint két évig Franciaországban élt. Majd járt a Szovjetunióban is. Magyarország német megszállása után pedig együtt bujkált Németh Lászlóval.


A „lélek mérnökeként” átfogó ismereteket szerzett a fasiszta diktatúrákról. Műszaki pontossággal diagnosztizálta és írta le a vörös-csillagos „meg nem gondolt gondolat” totális megvalósítását.



S nem véletlen, hogy versét csak 1956 forradalmi napjaiban publikálta, pedig már 1950-ben megírta… Már akkor mindent tisztán látott. Vissza is húzódott a közéletből.


A mai tízen -és húszéveseknek már nincsenek emlékeik abból a korból, amelyben szüleik, nagyszüleik éltek majd fél évszázadon át.


Ki így, ki úgy. Megszenvedve, vagy párteszű elánnal minél nagyobb egyéni (és családi) hasznot húzva belőle. Mert nem tudtuk, nem tudta senki: vajon ismétlődik a hódoltság másfél évszázadnyi ideje...?


Mert a történelmet szemellenző nélkül, összefüggéseiben látók nagyon is jól tudták: amit a vesztes háború után megszállva, kommunista társadalmi rendszerváltásaként éltünk meg, az csak a leghatékonyabb eszköze volt a Szovjetunió világuralmi terjeszkedésének; miként a francia polgári forradalom Napoleon (és Franciaország) hatalmi törekvéseinek. A Szovjetúnió „vezető szerepe” nem volt megkérdőjelezhető. Csak az eszközök lettek totálisabbak, ha egyáltalán lehet a totális fogalmat fokozni: a bölcsőtől a sírig átfogóak. Ahonnan nincs, nem létezik szabadulás, mert:


„fogoly vagy s egyben foglár;”



„töprengnél, de eszmét / tőle fogan csak elméd,”


„mert ott áll / eleve sírodnál, / ő mondja meg, ki voltál, / porod is neki szolgál.”


És: „ott van az utca sarkán / az éppoly harsány — / vígan vagy kongó zordan / feszülő kőszoborban, ” —


A kommunista diktatúra, a zsarnokság szobrokba öntött, emléktáblák felirataiba vésett relikviái mementóként — a világon is egyedülálló gyűjteményként — nálunk szoborparkban lettek elhelyezve.


Budapest Főváros Közgyűlése 1991. december 5.-én határozatot hozott az itt látható emlékművek köztéri eltávolításáról, amelyek elhelyezésére a Közgyűlés Kulturális Bizottsága pályázatot hirdetett. A három pályázat közül a megbízást Eleőd Ákos építész nyerte el, amely végül a XXII. kerület által felajánlott területen nyílt meg 1993 őszén a Tétényi fennsíkon, Memento Park néven.


Ma már a bel és külföldi turisták kedvelt célpontja.


Tekintsük át mi is (a teljesség igénye nélkül) a nem is oly rég még velünk (és bennünk) élt zsarnokság megidézett mementóit:


A bejárattal szemben „egy tér tengelyében” áll a Sztálin-szobor arányosan megidézett dísztribünje, rajta a szobor megmaradt csizmáival:



Vele szemben, a bejáratnál, Illyés Gyula: „Egy mondat a zsarnokságról” c. verse volna olvasható. Sajnos, már szinte olvashatatlan, mert az idő múlása és a rozsda már majdnem elvégezte feladatát. Sürgősen fel kellene újítani!



A bejárat bal oldalán Lenin, jobboldalán Marx mauthauseni gránitba faragott 4,2 méteres szobra áll: (Segesdi György, 1971.) Nem kis munka lehetett gránitból kifaragni:


A zászlótartó szovjet katona 6 méter magas bronzalakja a gellérthegyi „felszabadulási emlékmű” egyik jelképe volt a pálmaágat tartó nőalak mellett. A szobor kivitelezését Vorosilov, a szovjet csapatok parancsnoka személyesen rendelte el a harcok elülte után.


1956-ban ledöntötték, így Kisfaludy Strobl Zsigmond 1947 után, 1958-ban ismét az eredetivel egyező szobrot készített:




A szobor bronzába helyenként már alaposan belemart az idő vasfoga, lassan generáljavításra szorul. Ha lesz rá valaha pénz és főként: akarat.


A magyar-szovjet barátság 2,5 méter magas bronz emlékművét szintén Kisfaludy Strobl Zsigmond készítette 1956-ban. A X. kerületben (Kőbánya) a Pataki (Szent László téren állt. Az 1944-45-ös ostrom idején elesett szovjet katonák sírja fölé emelték, de hamarosan ledöntötték a forradalom alatt, majd visszaállították:



A Lenin-dombormű a „nagykörút” Lenin körúttá átkeresztelt 1. számú háza falán állt, s a névadó 100. születése napján helyezték el:


Dimitrov (Valentin Sztarcsev) 2,4 méter magas szobra — a bolgár főváros, Szófia ajándékaként — a V. Dimitrov (Fővám) –téren állt:



A Tanácsköztársaságot idézte meg a VIII., Kun Béla (Ludovika) téren álló 170x400 cm.-es emlékmű, Kun Béla (Olcsai Kiss Zoltán), Landler Jenő (Heczeg Klára), és Szamuely Tíbor (Farkas Aladár) 1967-ben felállított szobraival:




A Csepel Vas- és Fémművek főbejáratánál állt 1958 óta Moszkva város Tanácsának ajándékaként Lenin 2,5 méter magas bronz szobra, amit 1970. márciusában (csendben) kicseréltek egy újra, mert az ajándék korrodálni kezdett és kilyukadt. A nyolcvanas évek elején — nagyon is emlékszem rá! — ennek a Lenin szobornak a bejárat felé mutató jobb kezére kötözte rá valaki, az egyik mind gyakrabban ismétlődő hatósági áremelés után — a Népszabadságba csomagolt, abból „kibúvó” zsíros kenyeret:



És ím, a Szoborpark bejárata belülről nézve:



Az első munkásőr-demonstráció emlékére készült az emléktábla, amelyet Kiss Nagy András készített (1973, bronz, 85 x 120 cm.). A „párthadsereget” a forradalom leverése után hozták létre. 1989. év őszén a — a rendszerváltás előtt — a parlament döntött a Munkásőrség megszüntetéséről, amelynek felszámolását a Honvédség meglepetésszerűen egy éjszaka végbevitte. Az alábbi emléktábla a VI., November 7. tér (Oktogon) 1. ház falán állt:





A Munkásmozgalmi emlékmű a II. Hűvösvölgy, Munkásmozgalmi sétányon állt. A két kéz által ölelt golyó (Kiss István, 1976, acéllemez, 3 méter): „… Az elmúlt három évtized társadalmi-politikai eredményeit szimbolizálja.” Erősen korrodált állapotban van:






1918. november 1.-én a Károlyi-kormány hadügyminisztere, Linder Béla elrendeli, hogy a magyar csapatok tegyék le a fegyvert. November 5.-én az Est napilap közli Linder Béla hadügyminiszter nyilatkozatát, hogy ellenséges támadástól nem kell tartani.

Az alábbi emlékmű a spanyolországi nemzetközi brigádok magyar harcosainak emlékműve. A népfrontkormány felhívására 60 nemzet fiai, köztük 1200 magyar önkéntes vett részt a harcokban. Az V., Néphadsereg (Honvéd) téren állt. (Makrisz Agamemnon, 1968, bronzlemez, 2,8 méter) Az emlékmű oldalán a polgárháborúban híresé lett városok nevei olvashatók:




Ámbár ugyanezen a napon már Mišiċ vajda, szerb vezérkari főnök parancsot ad, hogy a 2. szerb hadsereg szállja meg a Szerémséget, Szlavóniát, Horvátországot, a Bácskából a Bajától és Szabadkától délre eső területet. Linder nem vonja vissza parancsát.



Károlyi gróf, Linder Béla hadügyminisztere „közreműködésével” tétlenül nézte, hogy a néhány tízezres létszámú cseh, román és szerb-francia hadsereg szinte akadálytalanul foglalta el hazánk több mint kétharmadát. A románokat a leszerelt hadsereg erdélyi fegyverraktáraiból fegyverzik fel „rendfenntartás” címén. (A Károlyi-szobornak is itt volna a szoborparkban a helye!)



A román csapatok április 30.-ra már el is érik a Tisza folyót.


A március 21.-én megalakult Tanácsköztársaság. 1919. május 2.-án határozatot hoznak a munkásosztály felfegyverzéséről, mozgósításáról, az intervenciós csapatok ellen. Május 3.-án és 4.-én 44 ezer munkás állt be a Vörös Hadseregbe. Behívják a még meg nem szállt területről a leszerelt katonatiszteket is.



A kor legnevesebb képzőművészei terveztek plakátokat. Közülük is a leghíresebb Berény Róbert képe:






Ennek a mintájára készítette el Kiss István a Tanácsköztársaság Emlékművet. (1969, bronz, 9,9 méter.) A XIV., Dózsa György úton állt:



A következő fényképen a két szovjet parlamenter szobra látható. A jobboldali Steinmetz kapitány szobra. (Mikus Sándor, 1958., bronz, 4,3 méter.) XVIII. Vöröshadsereg (Üllői) út.



Steinmetz Miklós szülei a Tanácsköztársaság bukása után Dél-Amerikába menekültek, ahonnan 1932-ben a Szovjetunióba költöztek. Steinmetz önként jelentkezett a szovjet hadseregbe, ahol kapitányi rangot ért el. Budapest körülzárása után először déli irányból vittek (volna) parlamenterként megadásra szólító üzenetet, de Steinmetzék autójukkal a frontvonalon aknára futottak.



A baloldali a másik parlamenter, Ilja Afanaszjevics Osztapenkó, ukrán származású százados szobra. (Kerényi Jenő, 1951, bronz, 4,3 méter.) XI., Budaörsi út – Balatoni út.


Ők 1944. december 29.-én indultak a megadásra felszólító utimátummal, fehér zászlóval a német-magyar állások felé. Át is jutottak. Majd a „nem” válasszal és a felbontatlan levéllel jelentős késéssel indultak visszafelé, amikor egy gránátszilánk halálosan megsebesítette Osztapenkót. Társai sérülés nélkül visszajutottak.





A hazug propagandaként leírtakkal ellentétesen: egyik parlamenter küldöttséget sem „a fasiszta német-magyar hadsereg” lőtte le.



A néphatalom hőseinek emlékhelye a (Kalló Viktor, 1983, mészkő, 45 m 2.) VIII. Köztársaság -tér. Az emlékmű felirata: „Örök emlékül a néphez, a párthoz hű harcosoknak, akik 1956. október 30.-án a proletárhatalom védelmében hősi halált haltak.”





Münnich Ferenc szobra az V., Néphadsereg (Honvéd) téren állt. (Kiss István, 1986., bronz, 2,45 méter.) Az elszegényedett bárói családból származó, jogot végzett Münnich az I. világháborúban orosz hadifogságba került, majd hazatért és egyik alapítója volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának.



(Az iglói temetőben a 90-es évek elején egy igen nagy, díszes családi sírboltot láttam „Münnich család” felirattal. Csodálkozva, visszamenve nézegettem, a már elszlovákosodott temetőben a síremléket és a többi sírt. Mert volt ott bizony „Thökölyová” feliratú sír is, amin igen csak keseregtem, hogy már egy Thököly leszármazott felesége is…)



Az első Kádár-kormány belügyminisztereként tevékeny szerepe volt a kíméletlen megtorlásban.





A „Kun Béla és a tömeg”emlékmű (Varga Imre, 1986, bronz, krómacél, vörösréz, 2,4 méter) az I. kerületben, a Vérmezőn állt:





A Kun Béla emléktáblája (Kalló Viktor, 1989, bronz, 1,6x1,1 méter) a XXI., Csepel Tanácsház (Szent Imre tér), az MSzMP Csepeli Bizottsága épületén állt. Kun Béla születése 100. évfordulóján avatták:





Szakasits Árpád kőfaragósegédből lett szociáldemokrata politikus, majd az „egyesülés” után az MKP elnöke. Hamis vádakkal 1950-ben börtönbe került, majd rehabilitálták, akik bezárták. (1961-ben, amikor az Újságíró Szövetség székházban Siklósi Norberthez, a Szövetség főtitkárához mentem (L.: „Mikor ki szót emelt II. írásomban), a folyosó bal oldalán, egy ajtón Szakasits Árpád nevét is láttam. Saját irodája volt a Szövetségben.)



Szobra (Marton László, 1988, bronz, 2 méter) a XI., Szakasits Árpád (Etele) úton állt:





Ságvári Endre mellszobra az V., Városház u. 9-11., a Városháza udvarán állt. (Baksa Soós György, 1949, bronz.)



1944-ben csillaghegyi csendőrnyomozók egy budai cukrászdában felismerték társával, és letartóztatásukat kezdeményezték. Ságvári előrántott pisztolyával három csendőrnyomozót súlyosan megsebesített (akik közül egy meg is halt), majd már az utcán, menekülés közben lelőtték. Az egyik még élő (Ságvári által megsebesített) csendőrnyomozót, Kristóf Lászlót 1957-ben (13 eltelt év után!) halálra ítélték Ságvári lelövéséért, és ki is végezték. (Pedig nem is Ő lőtte le, ő csak kapta Ságváritól az egyik lövést.)
A Legfelsőbb Bíróság 2006. március 6.-án rehabilitálta, hatályon kívül helyezte a Kristóf László ellen 1959-ben hozott halálos ítéletet, mivel a csendőrök akkor jogszerűen jártak el. Ez igen heves ellenzést váltott ki a retrográd kommunisták között és a baloldali médiában.





A Szovjet Hősi Emlékmű (Kalló Viktor, 1965, mészkő) a XIII., Béke téren állt. Már nehezen olvasható felirata: „Örök dicsőség a Szovjetunió szabadságáért, függetlenségéért, és a magyar nép felszabadításáért vívott harcokban elesett hősöknek. 1945-1965.”





XVI., Rákosszentmihály Hősök terén állt a Szovjet Hősi Emlékmű (Mikus Sándor, 1970, bronz, 2,5 méter) szobra. Ő készítette az 1953. május 1.-én felavatott Sztálin szobrot is, amit a forradalomban ledöntöttek.





A Szovjet - Magyar Barátság emlékműve (Búza Barna, 1975, pyrogránit, 3,2x7 méter) a X. Kőbánya - Óhegy, Barátság parkban állt. Felirata: „Szabadságunk és békénk záloga a magyar-szovjet örök barátság. 1945-1975” „A művet Vucsetics szovjet és Kisfaludi Strobl szobrászművészek eszmei tanácsadása alapján Zilahy István építész és Búza Barna alkotta. A kivitelezést a Finomkerámiaipari Művek „Zsolnai” Porcelángyára készítette 1975-ben.”







Végül az előző emlékmű háta mögött, tőle jobbra, egy elfektetett kő szoborcsoport, valamint egy becsomagolt szobor látható, melyekről nem sikerült semmit megtudni:





Harmatos emberpalánta koromban — még a háború alatt, úgy 1942-43-ban az akkor új „világvevő Telefunken” rádiónkban sokszor hallottam egy felejthetetlen, fülbemászó dalt, ami most eszembe jutott:



„Minden elmúlik egyszer, / minden végéhez ér, / és minden december / új májust ígér.” —



Nos:— Valami ismét elmúlt, a végéhez ért. De, hogy „új májust ígér”…? — az még a jövő titka.







Szekeres István rovata (szekeresistvan.virtus.hu)

Источник: http://vallaskritika.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=90870
Категория: Статьи на венгерском | Добавил: Шарик (21.08.2011)
Просмотров: 616 | Рейтинг: 0.0/0
Всего комментариев: 0
avatar

Форма входа

Поиск

***

  • ВЕНГЕРСКИЙ КРАСНЫЙ КРЕСТ
  • ПАСПОРТА ОБД ПО АЛФАВИТУ
  • ОПИСЬ АРХИВА ЮГВ В ПОС-ВЕ
  • СПИСКИ В ПЕРЕНОСАХ 1945-47
  • СПИСКИ В ЗАХОРОНЕНИЯХ
  • ***

  • КАРТЫ, КООРДИНАТЫ
  • .

  • ЦАМО РФ материалы
  • ***

  • ЛЕТЧИКИ
  • ***

  • СТАТЬИ (рус.) CIKKEK oroszul
  • СТАТЬИ (венг.) CIKKEK magyarul
  • ***

  • БЛАГОДАРНОСТИ
  • ***

  • ОБРАТНАЯ СВЯЗЬ
  • ***

  • ОБД-Мемориал
  • Подвиг народа
  • Форум Патриотцентр
  • Венгерский форум
  • РАЗНОЕ (кладовка)