Александр Пылев: Две стороны одной медали Под Воронежем перезахоронили останки венгерских солдат, погибших в 1942-1943 годах

Régiónkat delegáció kereste fel Hende Csaba Magyar Honvédelmi Miniszter vezetésével.A látogatás fő célja a Boldürevka faluban, Osztrogozsszki járás meglátogatása volt, ahol a II. Királyi Hadsereg katonái vannak eltemetve, valamint -  öt katona ünnepélyes újra temetése a Rudkinói Emlék Parkban.

A Magyar Hadsereg 1942-1943 -ban a fasiszta-német erők oldalán vett részt a doni harcokban. Töll László alezredes, a Honvédelmi Minisztérium Katonai Hagyományőrző és Hadisírgondozó Osztály vezetője szerint, ebben az időben 4o-5o ooo honfitársa vesztette életét, ugyanennyi sebesült meg, és még néhány tízezer esett fogságba.

Népi emlékezet

Az 1990 -es évek eleje óta, Magyarország aktívan foglalkozik katonái maradványainak újratemetésével. A volt Szovjetúnió tagköztársaságainak helyén több tucat emlékhelyet létesített. Régiónkban két temeteő és őrzi a harcban elesetteket: az egyik Boldürovka faluban,  Osztrogozsszki járás , ahol 8ooo magyar alussza örök álmát, és Rudkinóban , Hoholszki járás - ott több mint 2o ooo  katonája és tisztje nyugszik a magyar hadseregnek.

Azonban az a kérdés, hogy etikus-e építeni luxus emlékhelyeket, ahol az emberek még mindig emlékeznek a háborúra, és hogyan kell viselkedni itt a magyar katonáknak - nyitva marad . A megszálló erők  atrocitásaira emlékezetetve  Töll László alezredes meggyőződéssel  mondja : nem voltak!  Ez a fajta beszéd - a propaganda  eredménye , amelyet a kommunisták magyarországon indítottak el, hogy lejárassák azokat, akik harcoltak a 2. királyi hadseregben.Hasonlóan, a tisztek és a katonák ezzel szemben rendkívül udvariasan vislekedtek a helyi emberekkel, segítettek nekik közben az éhezés idején. Ha voltak is valahol túlkapások, azokat maguk az oroszok követték el, akik a hadviselés "tisztességtelen" formáját választották - a partizán mozgalmat. László úgy véli: mivel korrektül viselkedtek a polgári lakossággal, soha nem kellett volna ellenállniuk a megszálló erőknek, és semmi képpen nem - bevenni magukat az erdőkbe, és onnan támadni a karhatalmistákat.

De a fiatal alezredes véleménye nem esik egybe azoknak a véleményével, akik maguk is átélték a háborút, és látták, hogyan vislekedtek a magyar katonák. Kocsetkova Anna Grigorjevna 12 éves volt akkor, amikor Boldürovkába, Osztrogozsszki járás, bevonultak a magyarok.

- Undorítóan bántak az emberekkel,- mondja. - Volt olyan eset, hogy az egész falunkat, és az arcvonalaik mögé hajtották. Ha valaki az öregsége, vagy betegsége miatt nem tudott menni - lelőtték.

Nővére, Klavgyija Grigorjevna Artamanova hozzáteszi:

-Egy elmebeteg férfi elrejtőzött előlük a rozsban. A magyarok még csak nem is keresték, a géppuskáikkal addig lötték a rozst, amíg meg nem ölték a férfit...Egyik reggel egy fiatal fiú vízért ment, amikor még nem volt vége a kijárási tilalomnak. Megragadták, és elvonszolták a temetőbe. Mielőtt megölték volna  szíjat hasítottak a hátából, rettenetesen megkínozták. Édesanyja már aggódott, mert nem tért vissza a fia, és a keresésére indult. Őt is elfogták és agyonlőtték. Amikor pedig az apa indult a fia és a felesége keresésére - őt is megölték.

Ugyanabban a sírban

Természetesen, minden éremnek meg van a másik oldala is , mondja Klavgyija Grigorjevna . Nagyon sok függött maguktól az emberektől. Az ő férjének a családja is túlélte a megszállást. Házukban ellenséges katonák és egy fiatal tiszt állomásozott. Amikor az egyik katona erőszakoskodott a családdal, a családfő panasszal fordult a tiszthez, az szó szerint arcon hányta a legyőzöttet. Aztán ez a tiszt fogságba esett. 1947-ben, amikor nagy éhinség volt, a férj szüleinek átadott három zacskó kekszet a táborból, hogy túl tudjon élni a család.

Egyébként, a Boldürovkában létre hozott Emlék Park, őszintén szólva, a magyarok és az oroszok közös sírja is. Anna Grigorjevna emlékzetet arra, amikor a megszállók kivonultak, a helyi lakosok valamennyi harcokban elesett katona holttestét a kolhoz silójába vonszolták. Mindnyájukat ott, ugyanabban a sírban temették el.

Igen, igazuk van azoknak, akik úgy vélik - mind az oroszok, mind a magyarok leszármazottainak lehetősége kell legyen arra, hogy apáik és nagyapáik sírjait felkereshessék, és ott imádkozhassanak. Különben hogyan ne  neveznénk szent dolognak, amikor a magyar delegáció látogatása idején Rudkinóban további 5 katonát temettek el, sírjaiknál a gyász szertartást parvoszláv, katolikus és református papok  celebrálták. De az egész mögött van még egy fontos szempont. Az elesettek lelkeire való emlékezés közben tilos elindítani a történelem felülvizsgálatát, és feketén - fehéren szemlélni azt. Még ha a magyarok is , mint László alezredes, meg vannak győződve arról, hogy őseik kifogástalanul viselkedtek az orosz földön, de nem szabad tisztára mosni a küldetésüket, magát a népünk elleni háborúban való részvételt a fasiszta-német erők oldalán. Habár ez,lépésről lépésre történik. Ennek elsősorban néhány politikus a támogatója.

Kik az ő hőseik?

Hende Csaba a magyar Honvédelmi Miniszter, amikor a temetésen beszédet mondott, őszintén elsírta magát, megemlékezve azokról az emberekről, akiket hiába vártak a feleségeik és gyerekeik, akik örökre a Don partján maradtak. Emberileg - ez nagyon megható és igaz. De, politikusként a " Bereg" újságírójával beszélve, már olyan dolgokat mondott, amelyekkel nehéz egyet érteni.

Például arra a kérdésre, miként viszonyul ahhoz, hogy a különböző országokban egyre gyakrabban hallani a Második Világháború eredményei felülvizsgálatának szükségességéről, valamint zajlik az a folyamat, amely a fasiszták oldalán harcolókat hőssé avatja, Hende Csaba így válaszolt:

- Nem vagyok történész. De az emberek átértékelik a háborúhoz való viszonyukat. Nemcsak a Második Világháborúhoz fűződőt, hanem általában is. Úgy gondolom, hogy az a katona, aki fegyverrel a kezében, a paranccsal összhangban, esküjéhez híven szolgál - hős.

De miután hűség esküt az SS-ek és a keretlegények is tettek, falvakat gyújtva fel lakóikkal együtt, és a koncentrációs táborok őrei is tettek, gázt engedve a zsidókkal teli kamrákba. Hősnek kell őket neveznünk csak azért, mert elöljáróik parancsa szerint és esküjük szellemében cselekedtek?

" A katona nem felelős a politikusok döntéseiért" mondta a miniszter. És ez igaz.De a politikusoknak a döntéseikért viselniük kell a felelősséget. Nem csak a multkor politikusainak, hanem azoknak is, akik ma kormányozzák az országot.Talán nem véletlen, hogy a honvédelmi miniszter nem akart válaszolni a  "Berega"kérdésére arról: hogyan értékeli az európai országok sorában az újfasiszta és nacionalista erők hatalomra jutását. Végtére is, ezek az erők vannak ma  Magyarország élén. Talán őket nem is nyugtalanítja, hogy a Második Világháború tényeinek felülvizsgálata, és hős kreálása azokból, akik egy fiatal fiú hátából szíjat hasítanak, ezzel az országaink között máig kialakult törékeny egyensúlyt kockáztatják.