Александр Пылев: Две стороны одной медали Под Воронежем перезахоронили останки венгерских солдат, погибших в 1942-1943 годах Régiónkat delegáció kereste fel Hende Csaba Magyar Honvédelmi Miniszter
vezetésével.A látogatás fő célja a Boldürevka faluban, Osztrogozsszki járás
meglátogatása volt, ahol a II. Királyi Hadsereg katonái vannak eltemetve,
valamint - öt katona ünnepélyes újra
temetése a Rudkinói Emlék Parkban.
A Magyar Hadsereg 1942-1943 -ban a fasiszta-német erők oldalán vett részt a
doni harcokban. Töll László alezredes, a Honvédelmi Minisztérium Katonai
Hagyományőrző és Hadisírgondozó Osztály vezetője szerint, ebben az időben 4o-5o
ooo honfitársa vesztette életét, ugyanennyi sebesült meg, és még néhány tízezer
esett fogságba.
Népi emlékezet
Az 1990 -es évek eleje óta, Magyarország aktívan foglalkozik katonái
maradványainak újratemetésével. A volt Szovjetúnió tagköztársaságainak helyén
több tucat emlékhelyet létesített. Régiónkban két temeteő és őrzi a harcban
elesetteket: az egyik Boldürovka faluban,
Osztrogozsszki járás , ahol 8ooo magyar alussza örök álmát, és
Rudkinóban , Hoholszki járás - ott több mint 2o ooo katonája és tisztje nyugszik a magyar
hadseregnek.
Azonban az a kérdés, hogy etikus-e építeni luxus emlékhelyeket, ahol az
emberek még mindig emlékeznek a háborúra, és hogyan kell viselkedni itt a
magyar katonáknak - nyitva marad . A megszálló erők atrocitásaira emlékezetetve Töll László alezredes meggyőződéssel mondja : nem voltak! Ez a fajta beszéd - a propaganda eredménye , amelyet a kommunisták
magyarországon indítottak el, hogy lejárassák azokat, akik harcoltak a 2.
királyi hadseregben.Hasonlóan, a tisztek és a katonák ezzel szemben rendkívül
udvariasan vislekedtek a helyi emberekkel, segítettek nekik közben az éhezés
idején. Ha voltak is valahol túlkapások, azokat maguk az oroszok követték el,
akik a hadviselés "tisztességtelen" formáját választották - a
partizán mozgalmat. László úgy véli: mivel korrektül viselkedtek a polgári
lakossággal, soha nem kellett volna ellenállniuk a megszálló erőknek, és semmi
képpen nem - bevenni magukat az erdőkbe, és onnan támadni a karhatalmistákat.
De a fiatal alezredes véleménye nem esik egybe azoknak a véleményével, akik
maguk is átélték a háborút, és látták, hogyan vislekedtek a magyar katonák.
Kocsetkova Anna Grigorjevna 12 éves volt akkor, amikor Boldürovkába,
Osztrogozsszki járás, bevonultak a magyarok.
- Undorítóan bántak az emberekkel,- mondja. - Volt olyan eset, hogy az
egész falunkat, és az arcvonalaik mögé hajtották. Ha valaki az öregsége, vagy
betegsége miatt nem tudott menni - lelőtték.
Nővére, Klavgyija Grigorjevna Artamanova hozzáteszi:
-Egy elmebeteg férfi elrejtőzött előlük a rozsban. A magyarok még csak nem
is keresték, a géppuskáikkal addig lötték a rozst, amíg meg nem ölték a
férfit...Egyik reggel egy fiatal fiú vízért ment, amikor még nem volt vége a
kijárási tilalomnak. Megragadták, és elvonszolták a temetőbe. Mielőtt megölték
volna szíjat hasítottak a hátából,
rettenetesen megkínozták. Édesanyja már aggódott, mert nem tért vissza a fia,
és a keresésére indult. Őt is elfogták és agyonlőtték. Amikor pedig az apa
indult a fia és a felesége keresésére - őt is megölték.
Ugyanabban a sírban
Természetesen, minden éremnek meg van a másik oldala is , mondja Klavgyija
Grigorjevna . Nagyon sok függött maguktól az emberektől. Az ő férjének a
családja is túlélte a megszállást. Házukban ellenséges katonák és egy fiatal
tiszt állomásozott. Amikor az egyik katona erőszakoskodott a családdal, a
családfő panasszal fordult a tiszthez, az szó szerint arcon hányta a
legyőzöttet. Aztán ez a tiszt fogságba esett. 1947-ben, amikor nagy éhinség
volt, a férj szüleinek átadott három zacskó kekszet a táborból, hogy túl tudjon
élni a család.
Egyébként, a Boldürovkában létre hozott Emlék Park, őszintén szólva, a
magyarok és az oroszok közös sírja is. Anna Grigorjevna emlékzetet arra, amikor
a megszállók kivonultak, a helyi lakosok valamennyi harcokban elesett katona
holttestét a kolhoz silójába vonszolták. Mindnyájukat ott, ugyanabban a sírban
temették el.
Igen, igazuk van azoknak, akik úgy vélik - mind az oroszok, mind a magyarok
leszármazottainak lehetősége kell legyen arra, hogy apáik és nagyapáik sírjait
felkereshessék, és ott imádkozhassanak. Különben hogyan ne neveznénk szent dolognak, amikor a magyar
delegáció látogatása idején Rudkinóban további 5 katonát temettek el,
sírjaiknál a gyász szertartást parvoszláv, katolikus és református papok celebrálták. De az egész mögött van még egy
fontos szempont. Az elesettek lelkeire való emlékezés közben tilos elindítani a
történelem felülvizsgálatát, és feketén - fehéren szemlélni azt. Még ha a
magyarok is , mint László alezredes, meg vannak győződve arról, hogy őseik
kifogástalanul viselkedtek az orosz földön, de nem szabad tisztára mosni a
küldetésüket, magát a népünk elleni háborúban való részvételt a fasiszta-német
erők oldalán. Habár ez,lépésről lépésre történik. Ennek elsősorban néhány
politikus a támogatója.
Kik az ő hőseik?
Hende Csaba a magyar Honvédelmi Miniszter, amikor a
temetésen beszédet mondott, őszintén elsírta magát, megemlékezve azokról az
emberekről, akiket hiába vártak a feleségeik és gyerekeik, akik örökre a Don
partján maradtak. Emberileg - ez nagyon megható és igaz. De, politikusként a
" Bereg" újságírójával beszélve, már olyan dolgokat mondott,
amelyekkel nehéz egyet érteni.
Például arra a kérdésre, miként viszonyul ahhoz, hogy a
különböző országokban egyre gyakrabban hallani a Második Világháború eredményei
felülvizsgálatának szükségességéről, valamint zajlik az a folyamat, amely a
fasiszták oldalán harcolókat hőssé avatja, Hende Csaba így válaszolt:
- Nem vagyok történész. De az emberek átértékelik a
háborúhoz való viszonyukat. Nemcsak a Második Világháborúhoz fűződőt, hanem
általában is. Úgy gondolom, hogy az a katona, aki fegyverrel a kezében, a
paranccsal összhangban, esküjéhez híven szolgál - hős.
De miután hűség esküt az SS-ek és a keretlegények is
tettek, falvakat gyújtva fel lakóikkal együtt, és a koncentrációs táborok őrei
is tettek, gázt engedve a zsidókkal teli kamrákba. Hősnek kell őket neveznünk
csak azért, mert elöljáróik parancsa szerint és esküjük szellemében
cselekedtek?
" A katona nem felelős a politikusok
döntéseiért" mondta a miniszter. És ez igaz.De a politikusoknak a
döntéseikért viselniük kell a felelősséget. Nem csak a multkor politikusainak,
hanem azoknak is, akik ma kormányozzák az országot.Talán nem véletlen, hogy a
honvédelmi miniszter nem akart válaszolni a
"Berega"kérdésére arról: hogyan értékeli az európai országok
sorában az újfasiszta és nacionalista erők hatalomra jutását. Végtére is, ezek
az erők vannak ma Magyarország élén.
Talán őket nem is nyugtalanítja, hogy a Második Világháború tényeinek
felülvizsgálata, és hős kreálása azokból, akik egy fiatal fiú hátából szíjat
hasítanak, ezzel az országaink között máig kialakult törékeny egyensúlyt
kockáztatják.
|